Skip to main content

Hol volt, hol nem lesz óvoda az Andrássy úton

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Valamikor a múlt század hetvenes éveiben épült az a Kolbenheyer Gyula által tervezett, akkor még Sugár úti palota, amelynek nappali lakói 1950 óta gyerekek. Az egykor földbirtokosok, majd egy vaskereskedő tulajdonában volt épületet az államosítás óta közlekedési vállalatok kezelték. A BKV, illetve jogelődje bölcsődét, óvodát működtetett a Hősök terétől alig száz méterre lévő házban. Az eltelt évek alatt az óvoda jól felszerelt, az itt dolgozók szaktudását és lelkiismeretességét tekintve messze a tanácsi óvodák színvonalát felülmúló intézménnyé vált. Legalábbis így vélekednek azok a szülők, akik pár hónapja az óvoda megmentése érdekében fordultak Holl Sándorhoz, a BKV vezérigazgatójához.

Mert az óvodát bezárják. Augusztus 29-én délután a gyerekek végképp hazamennek innen. És azután? Nem fogja elhinni az olvasó: az épület üresen marad.

De vegyük csak sorjában az eseményeket. Több mint egy éve sűrű rajokban érkeznek külhoni cégek képviselői megtekintendő a villát, mert értesültek a BKV értékesítési szándékáról. Mindez már sejtette a szülőkkel, az óvoda dolgozóival, hogy nem sokáig lesz gyermekzsivaj az udvaron. Április 23-án Kócsa Lászlóné óvodavezető telefonon értesült a BKV központjából, hogy szeptembertől megszűnik az óvoda, szólítsa fel a szülőket, írassák be gyermekeiket a kerületi óvodákba. A BKV 3 milliárdos hiánya mellett a továbbiakban nem kívánja fenntartani az évi 40 millióba kerülő öt óvodáját. A döntést a BKV nyíltan nem merte vállalni, a sebtiben összehívott szülői értekezleten a központból nem jelent meg senki. A szülők, akik reggelente Csepelről, Békásmegyerről, Isaszegről indulnak az Andrássy út 123.-ba, nem akarták elhinni, hogy éppenhogy a 40 millió az elsőként lefaragható költség a BKV gazdálkodásából. Nem értették, a BKV miért nem adta jó pénzért bérbe a már egy éve üresen álló hatalmas emeleti részt. Miért nem tartja meg az öt óvodából legalább a legjobb kettőt? Miért nem kezdi megtakarításait a balatoni vitorlásteleppel, a BKV Előre sportállású labdarúgóival? A dolgozói ingyenbérlet helyett miért nem vezet be térítést, amit más szociális kiadásokra fordíthatna. Kócsáné szerint a 80-90 ezer forintos önköltségi összeg – amibe egy gyermekférőhely kerül – feléből ki lehetne gazdálkodni működésüket. Minderre igazából sem a szülők, sem Kócsáné nem kaptak választ, csak instrukciót a felszámolásra.

Időközben a parlament meghozta a rég várt törvényt az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról. Szerencsétlen fordulat az óvoda sorsát illetően, hogy a vagyonátadó bizottságok működése csak szeptembertől kezdődhet, a BKV-nak mint a fővárosi önkormányzat tulajdonába került vállalatnak a használatában levő ingatlanjait, így az óvodát is ekkortól igényelheti a főváros. Erről a közgyűlés dönt, várhatóan nem előbb októbernél. Mivel az óvodai ellátás kerületi feladat, a főváros ingyenes használatra átengedheti az épületet a kerületnek. Lukácsy Gábor a terézvárosi hivatal osztályvezetője szerint ez volna a legjobb megoldás. A fenntartására majd előkerítenék a szükséges összeget. Gál Istvánné, a Főpolgármesteri Hivatal óvodaügyekkel foglalkozó főmunkatársa is úgy nyilatkozott, hogy az óvodára szükség van, remélhetőleg a bezárás csak átmeneti.

A BKV szociális ügyekben illetékes főosztályvezetője, Szajkóné Kenéz Éva dr. csak annyit tudott mondani – s ez már a budapesti körzeti stúdió adásában is elhangzott –, hogy a-BKV-nak nem kötelező óvodát fönntartani, párhuzamosságokra nincs szükség.

Egy Andrássy úti villában épp óvodának kell lennie? Kétségtelen, az ide járó gyerekek elhelyezésüket tekintve privilegizált helyzetben voltak a „tanácsi” óvodásokhoz képest. A terézvárosi óvodák zöme is zsúfolt, kert nélküli, ún. lakásóvoda. Előbb-utóbb elfogadhatatlan, hogy akinek a gyermeke sokkal jobb körülményeket élvez, mint az általános, ne fizessen többet. Nem túlzottan felelős hozzáállás az sem, amelyik hagyja, hogy széthulljon egy kiváló óvodai-szakmai műhely. Az is megengedhetetlen luxus, hogy az épület most beláthatatlan ideig üresen maradjon.

Bár meglehet, hogy a színfalak mögött már megvan az új tulajdonos, s pénzéből kerül majd egy-két új villamosra. Vajon a főváros hagyja-e?














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon