Skip to main content

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mecseki Szénbányák Vállalat Vezérigazgatójának Pécs


A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma nevében mély megrendüléssel fejezzük ki részvétünket a mecseki sújtólégrobbanás áldozatai családjának, s osztozunk abban a fájdalomban, amely őket a tragikus baleset folytán érte. Bár tudjuk, hogy a bányászat során sohasem tehet meg mindenki mindent a katasztrófák elkerülésére, bízunk abban, hogy további biztonsági intézkedésekkel sikerül a munkásokat fenyegető kockázatokat a lehető legteljesebb mértékben csökkenteni.

Ugyanakkor mint a 18 éven aluliak érdekeinek képviseletét vállaló társadalmi szervezet értetlenségünket fejezzük ki amiatt, hogy az áldozatok között volt Pakai Sándor 17 éves vájár is. E fiatal élet hirtelen megszakadása miatti fájdalmunkat tetézi az a körülmény is, hogy megállapítottuk: a jelenleg is hatályban lévő 6/1982. (VI. 12.) EÜM sz. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése, valamint ugyanezen rendelet mellékletének 2.10 pontja értelmében fiatalkorú személy föld alatti bányászati munkát nem végezhet.

Érdekképviseleti felelősségünktől vezettetve kérjük, szíveskedjék számunkra felvilágosítással szolgálni a következőket illetően:

– Milyen minőségben, milyen utasítás alapján tartózkodott Pakai Sándor olyan bányászati területen, ahol életveszélynek volt kitéve?

– Milyen vállalati rendelkezések szabályozzák – a fenti rendeletnek megfelelően – a fiatalkorúak bányaüzemben való foglalkoztatását?

– Milyen intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy 18 éven aluliak életveszélyes munkakörülmények közé semmiképpen se kerüljenek munkavégzésük során? Ennek keretében tervez-e és milyen felelősségre vonást a vállalat?

Meggyőződésünk, hogy a tragikus szerencsétlenség mind a vállalat, mind személy szerint a dolgozók biztonságáért felelős személyek számára rendkívüli lelki és erkölcsi megterhelést jelent. Mégsem mellőzhetjük kérdéseink felvetését, mert tartunk attól, hogy mind az említett rendelet előírásainak megtartása, mind a munkásvédelmi szabályok gyakorlati alkalmazása meglehetősen sok esetben mulasztást szenved, s ez ellen minden esetben fel kívánunk lépni. Erre kötelez bennünket lelkiismeretünk s A Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény is, amelyet szervezetünk – annak ellenére, hogy az Országgyűlés általi megerősítése még mindig késlekedik – magára nézve kötelező érvényűnek tekint.

Budapest, 1991. augusztus 27.

Tisztelettel:
Sári Lajos
a Gyermekérdekek Magyarországi Fórumának társelnöke




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon