Skip to main content

A legkevésbé sem földönkívüli

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélgetés dr. Szolnoki Andreával


Beszélő: Az ország egészségügyének átszervezése, az évek óta húzódó reform többé-kevésbé megint megfeneklett. Főleg azért, mert nincs rá pénz. De az is látnivaló, hogy az egészségügy szervezetének hajszálnyi változása is óriási ellenállást vált ki, mivel megzavarja az eddig sikeres csoportok érdekérvényesítését. Mit tud tenni a főváros ebben a helyzetben?

Szolnoki Andrea: Lehetetlen helyzetben van a fővárosi önkormányzat, nagyon kevés a mozgástere. Az egészségügy ráadásul soha nem volt sikerágazat sehol sem. Mégis, 1991. november 1-je óta egy megújult nonstop baleseti regionális felvételi rendszer van az 1950 óta változatlan forma helyén, amit a fővárosi önkormányzat csinált meg. Nem a Népjóléti Minisztérium, nem a parlament. Ezt én sikernek könyvelem el. Az önkormányzat csinálta meg, hogy az éjszakai körzeti orvosi ügyeletbe bekapcsolódott a mentőszolgálat is. Néhány kerületben már a mentőszolgálat magasan kvalifikált szakemberei mennek ki a hívásokra. A Rottenbiller utcában február végén kész lesz egy szuper rendelő-kórház. Az önkormányzat a Hold utcai rendelő épületét eladta az Agrobanknak, s cserébe rendbe hozzák nekünk ezt a Rottenbiller utcai objektumot. Ha még a fővárosi kórházak managementjében meg tudjuk csinálni azt a változást, amit tervezünk, volt értelme élni ebben a négy évben.

Beszélő: Erről a kórház-irányítási modellről szeretnénk főleg beszélgetni, már csak azért is, mert a pletykák szerint ezért nagyon támad téged az orvostársadalom.

Sz. A.: Választhatom azt az utat, hogy óvatoskodom, igyekszem nem szembekerülni senkivel, és választhatom azt, hogy vállalom a konfliktusokat. Annak a célnak az érdekében, hogy az egészségügyi intézményrendszer jobban funkcionáljon, úgy érzem, a második utat kell választani. Sok pofont kapok, sok kellemetlenségnek teszem ki magam, de csak így tudom megcsinálni. S ha szabad ezt mondani: van kire támaszkodni. Az egész egészségügyi bizottságra és a főváros SZDSZ-es frakciójára. Először is nem egyedül gondolkozom, hanem közösen a bizottságommal. A bizottság jó összetételű. Van köztünk MDF-es orvos-igazgató, természetgyógyász Fidesz-színekben – a maga nemében költő, jó ellenpólusa a hierarchikus szemléletű orvosoknak. Aztán az SZDSZ-es Őry Imre bácsi, öreg róka, komoly apparátusbeli múlttal, mindenkit ismer, mindenkire emlékszik. A szocialistáktól Ajkai Zoltán, szintén dolgozott a minisztériumban, felesége Csehák Judit. Széles látókörű és jó szakember. Mészáros György a SOTE-n dolgozik, ő közvetíti az egyetemnek és az intézményeinek a politikáját, aztán Zalabai Gábor, a Mozgássérültek Egyesületétől. Ő megjeleníti a beteget, különben is érzékeny, empatikus személyiség. A kereszténydemokrata tagunk alig van ott, de egyébként jogász, e tekintetben el tud bennünket igazítani. Igyekszünk tájékozódni, hogy mi van a világban. Nekem például alkalmam volt elmenni Franciaországba. Most dolgoztak ki új egészségügyi törvényt, s találkozni tudtam azzal a miniszterhelyettessel, aki ezt előkészítette. Szóval ezzel a munícióval felfegyverkezve a bizottság elvonult, majdnem egy hétig összezárva kanyarítottuk ki együtt azt a kórház-irányítási modellt, amit mi csak „Iti”-nek nevezünk. IT: Irányító Testület. Amit kidolgoztunk, az egy tervezet csupán, amit megmentettünk az orvosi közvéleményben. Elküldtük millió helyre, és várjuk a reakciókat. Azonnal láttuk, hogy több ponton át kell dolgozni, többször át is dolgoztuk már.

Beszélő: Tájékoztassuk az olvasókat, mi lenne ez az IT, és mikor!

Sz. A.: Helyesbítek, nem IT, inkább Felügyelő Bizottság vagy Felügyelő Tanács, mert ez az „irányító” szó irritálja a kórházakat, ráadásul nem is fejezi ki az intézmény lényegét. Itt van a rendelettervezet szövege.

Beszélő: És mikor fogadja ezt el a közgyűlés?

Sz. A.: A rendelettel meg akarjuk várni az új egészségügyi törvényt, de több kerület rendelet nélkül is megcsinálja az FT-t. A III. és a XI. kerülettel a főváros előkészített egy egészségügyi társulási megállapodást, vagyis a kerületi hatáskörbe tartozó alapellátást és a fővárosi hatáskörű kórházat együtt működtetjük. A formája a kórház esetében az FT. A kerületek fele válaszolt a tervezetünkre, s támogatja az elképzelésünket. Egyetlen kerület, a XII. utasította vissza.

Beszélő: Mit reméltek ettől a konstrukciótól, mi az az előny, aminek a kedvéért a kórházi vezetőkkel való konfliktusba belementek? Hisz érthető: a kórházigazgatók, akiket nemrégiben választottak meg a kórházi orvosok, hatáskörük csorbítását látják fejük fölé emelt FT-ben!

Sz. A.: A kórházban érvényesíteni kell a tulajdonos érdekeit is, s a fővárosi önkormányzat messze van a kórháztól. De van még egy óriási előnye: bevonja a kórház ügyeibe a kerületeket, amelyiknek a lakosait egyébként ellátja. Ha a kerület képviselője ott ül az FT-ben, alaposan megismeri a kórház problémáit, a hiányokat, s rá tudja venni a saját testületét, hogy szálljon be a finanszírozásba, hogy keressen szponzort. Egy lehetséges plusz forrás.

Beszélő: Sok sikert! A főváros legalább lép.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon