–eö– [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: A parlamenti vitán az ellenzéki pártok – így ön is – azt vetették a kormány szemére, hogy az önkormányzati tulajdonba adásról szóló törvénytervezet ellentétes az alkotmánnyal és az önkormányzati törvénnyel. Mely pontokon mutathatók ki ellentétek?

Kóródi Mária: Tavaly az önkormányzati törvény megalkotásakor abból indultunk ki, hogy el kell látni az önkormányzatokat a működésükhöz szükséges vagyonnal. Az önkormányzati törvény felsorolta, milyen vagyonokról van szó, és különféleképpen jelölte meg tulajdonba adásuk módját. Bizonyos vagyoni körben (erdők, vizek) csak egy rész kerül az önkormányzatokhoz (s hogy melyik rész, azt az önkormányzati törvény szerint „külön törvény” jelöli ki). Egy másik vagyoni kört (a közművek körét) a megyei és fővárosi vagyonátadó bizottságok adják önkormányzati tulajdonba. E bizottságok azonban eredetileg nem kaptak döntési jogot abban, hogy mely dolgokat adjanak át, hanem csak az átadási eljárást bonyolították volna le (kezelői jog, önkormányzatok közötti megosztás). Egy harmadik vagyoni kör (a volt tanács és intézményei kezelésében lévő ingatlanok, erdők, vizek, pénz és értékpapírok) a törvény erejénél fogva válik önkormányzati tulajdonná. A negyedik kör pedig a belterületi földek ügye volt: az önkormányzati törvény szerint valamennyi belterületi föld az önkormányzatok tulajdonába kerül.

Mindezt most a kormány egyáltalán nem veszi figyelembe. Étlapnak tekinti a különféle javakat, és válogat belőle, mi maradjon nála, és mit adjon át. Mintha nem is volnának az önkormányzati törvénynek normatív (minden esetre alkalmazandó, egyedi mérlegeléstől független) előírásai.

Beszélő: Milyen szűkítésekkel él a mostani törvénytervezet az önkormányzati törvényhez képest?

K. M.: A belterületi földek helyett beépítetlen belterületi földek tulajdonba adásáról beszél. Szűkítés az is, hogy többféle vagyontárgy esetében mérlegelési lehetőséget akarnak adni a vagyonátadó bizottságnak. Nagymértékű korlátozást jelent a visszaadandó egyházi tulajdon ügye…

Beszélő: Mekkora ez a kör?

K. M.: Erről annyit tudok, hogy az egyházi igényeknek több mint fele tanácsi kezelésű volt, és ennélfogva – az önkormányzati törvény erejénél fogva – már önkormányzati tulajdonban van. De más volt tanácsi kezelésű ingatlanok közül sem akarnak most mindent az önkormányzatok tulajdonába adni, mivel tavaly ősz óta megjelentek a dekoncentrált állami szervek, a köztársasági megbízottak és hivatalai. E hivatalok által használt ingatlanokat vissza akarják államosítani, hiszen e vagyonok az önkormányzati törvény szerint már önkormányzati tulajdonba kerültek át.

Beszélő: Miért terjesztett be a belügyminiszter alkotmánymódosító, javaslatot, és miért vonta aztán vissza?

K. M.: Többek között ezek miatt az állami szervekhez kerülő önkormányzati ingatlanok miatt. Az alkotmány szerint az önkormányzati tulajdont épp úgy tiszteletben kell tartani, mint bármely más tulajdont. A kormány elképzelése az, hogy a feladatok átadásakor – tehát ha például valamilyen közszolgáltatást az önkormányzattól átvesz egy állami szerv vagy fordítva – a tulajdont is szabadon lehessen mozgatni, kártalanítás nélkül. E célból kellett volna módosítani az alkotmányt, de, látva, hogy ezt az ellenzék nem fogadja el (tehát nem volna meg a szükséges kétharmados támogatás), ettől elálltak, és most az állami szervek használatába adásának szabályát akarják elfogadtatni. De ez is alkotmányellenes, hiszen a tulajdonjog korlátozását jelenti.

Beszélő: Boross Péter belügyminiszter kijelentette expozéjában, hogy figyelembe vették a főváros és a kerületek közti megállapodást. Ön is így látja?

K. M.: Amikor a fővárosi törvénytervezet kapcsán megbeszélések és viták voltak, született egy olyan megállapodás, hogyha a fővároson mint egységes önkormányzati rendszeren belül feladatot adnak át (a főváros a kerületnek vagy fordítva), akkor mozogjon ezzel együtt a tulajdon is. Ez valóban az önkormányzati törvény végrehajtása, Budapestre alkalmazása lenne. Azonban csúsztatás erre a megegyezésre hivatkozni, amikor az önkormányzatok és az állam közötti feladat- és tulajdonmozgásra akarnak megoldást keresni. A fővároson belüli feladat- és tulajdonmozgási elképzelés átcsúszik az egész közigazgatásra, az állam és a tőle alkotmányosan független önkormányzatok viszonyaira. És Verebélyi Imre államtitkár úr az önkormányzati bizottság ülésén olyasmit ajánlott, hogy ha elfogadjuk az ezt szolgáló alkotmánymódosítást (amit természetesen nem fogadunk el), akkor gyorsabban meglesz a budapesti törvény is. Az más kérdés, hogy csakugyan bekerült a tulajdonátadási törvényjavaslatba az a főváros és kerületek közti megegyezés, amely a lakáshasznosításból és az ingatlan-elidegenítésből származó bevételek megosztásáról szól.

Beszélő: Figyelembe vették-e a többi önkormányzat javaslatait?

K. M.: Nem. Az önkormányzatok érdekvédelmi szövetségei nem fogadják el a törvényjavaslatot. Ezt onnan tudom, hogy a parlamenti önkormányzati bizottság ülésén megjelent e szövetségek koordinációs bizottsága.* Bár az önkormányzati törvény úgy rendelkezik, hogy az érdekszövetségek véleményét meg kell ismertetni a döntéshozóval, e rendelkezést a kormány és a Ház elnöke, Szabad György úgy értelmezi, hogy egy törvényjavaslat nem döntési tervezet, hogy tehát csak a kormánynak kell megismerni véleményüket a törvényjavaslat kidolgozása során. Én viszont azt gondolom, hogy ez a törvényhozókra, a képviselőkre is tartozik. Folyton felvetem, hogy mi, az önkormányzati bizottság tagjai is hivatalosan tájékozódjunk az önkormányzatok véleményéről, és ellenőrizhessük, valóban beépítették-e javaslatukat a Ház elé kerülő törvényszövegbe. Verebélyi Imre államtitkár úr erre úgy válaszolt: az önkormányzati szövetségek nem hatalmazták fel őt arra, hogy megismertesse velünk a Belügyminisztériumba begyűjtött véleményeket. De végül is megígérték, hogy mi is betekintést kaphatunk.

Beszélő: Hogy reagáltak az önkormányzatok koordinációs szervezetének ellenkezésére?

K. M.: A reagálás meglehetősen furcsa volt. Az érdekképviseletiek Szegvári Pétert (a főváros főjegyzőjét) kérték fel véleményük ismertetésére. Verebélyi államtitkár úr azzal kezdte válaszadását – ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal –, hogy érdekszövetségi jelmezbe bújtatott köztisztviselői álláspontot hallott. Nem derült ki végül, miben ért egyet az érdekképviseletekkel a Belügyminisztérium, nem oszlott el az a benyomásom, hogy a megjelent érdekvédelmi szervezet álláspontja homlokegyenest ellenkezik a törvényjavaslattal, mégis elhangzott a Boross úr expozéjában, hogy csak a szélsőségeket nem vették figyelembe.

Beszélő: Melyek a törvényjavaslat csak kétharmados szavazásra bocsátható kitételei?

K. M.: Konkrétan, tételesen ezzel nem foglalkoztunk. Csupán felvetettük az önkormányzati bizottságban, hogy sok olyan rendelkezés van, amely korlátozza a kétharmados önkormányzati törvényt, ahelyett, hogy csupán végrehajtaná; kevés ugyanakkor benne a tényleges végrehajtási elem, az, hogy miképpen működjön a vagyonátadó bizottság. Megkérdeztük a kormány képviselőit: elismerik-e, hogy vannak a javaslatban kétharmados szabályok. Elismerték. Összeállítottak egy listát, de ebben azok az előírások szerepeltek, amelyek szerint némely vagyontárgyak (műemlékek, természetvédelmi területek) önkormányzati tulajdonba adásához a miniszternek is hozzá kell járulnia. A beépítetlen telkek ügye, a visszaállamosítás, az egyházi ingatlanok kérdése kimaradt a kormány listájából, holott szerintünk ez mind kétharmados szabály.

Beszélő: Ki dönti el ilyen esetben, hogy mely törvényrészletek kétharmadosak?

K. M.: Ez nincs tisztázva. Ha a parlament vagy bizottságai döntik el ezt a jogértelmezési kérdést, nyilván a kormánytöbbség dönt. És aztán megint alkotmánybírósági megpróbáltatásoknak nézhetünk elébe.

Beszélő: Van itt egy tartalmi ellentmondás is. Amikor az önkormányzati törvény megszületett, önálló, a többi jogalannyal egyenrangú testületnek képzelték az önkormányzatot. Most meg feladatokat osztogatnak, és ennek rendelik alá a tulajdonátadást.

K. M.: Valóban, úgy képzeltük, hogy a monolit állami tulajdon lebontásakor az önkormányzatok is kapnak egy vagyontömeget, és ebből a vagyontömegből lehet építkezni. Sem a költségvetés nincs abban a helyzetben, sem az önkormányzat nem tud annyi adót kivetni, hogy elláthassa feladatait. Tehát lehetőségeket kellene adni az önkormányzatoknak.

* A Síklaky István angyalföldi, Merász József kecskeméti polgármester és mások által szervezett, több érdekképviseleti szövetségből felépülő Települési Önkormányzatok Érdekképviseleti Szervezeteinek Koordinációs Bizottságáról van szó, mely tudomásunk szerint több mint ezer települést (köztük jelentős városokat) képvisel.

• Önkormányzat