Skip to main content

Pecsét a polgármester ajtaján

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Így kormányozunk mi?

Nyilatkozat


Alulírottak, a Budapest Belváros–Lipótvárosi Önkormányzat SZDSZ-frakciójának tagjai, elhatároljuk magunkat a Mihályi Gábor polgármester ellen folyó hajszától, és elítéljük annak módszereit. Megítélésünk szerint a polgármester felfüggesztésére szabálytalan eljárás keretében, törvénysértő módon került sor.


Az V. kerületi képviselő-testület 1992. június 17-én felfüggesztette Mihályi Gábor polgármestert. Egyszer, korábban az SZDSZ-frakció néhány tagja már nekirugaszkodott a polgármester-buktatásnak, de a képviselőcsoport többsége akkor bizalmat szavazott Mihályi Gábornak, fő ellenlábasa pedig kilépett a frakcióból. A lappangó ellentétet az lobbantotta fel, hogy a polgármester június 15-én felmondott a jegyzőnek, Xantus Juditnak, és azonnal fel is mentette őt a munkaköréből. Mihályi Gábor szerint a jegyző közreműködött a Fővárosi Ingatlanközvetítő bizonyos csereakcióiban, melyek hátrányosak az V. kerületi önkormányzati lakásállományra nézve. Akármit követett el a jegyző, az önkormányzati testület erősen sérelmezte, hogy a polgármester nélkülük intézkedett, holott a munkáltatói jogkört a jegyző fölött a testület gyakorolja. A polgármester felfüggesztésével egyidejűleg a képviselő-testület háromtagú bizottságot jelölt ki a jegyző elleni vádak kivizsgálására. Kleeberg László (MDF), Szoldán Péter (Fidesz) és Karsai Izabella (SZDSZ) a július 2-i testületi ülésig sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudott semmit.

Június 29-én, egy újabb testületi ülésen azonban kiderült, hogy a bizottság nemcsak a jegyző dolgában vizsgálódik, hanem, ha amúgy is a polgármester irodájában fellelhető iratok között kutakodik testületi felhatalmazással, a polgármester tevékenységét is ellenőrzi. Az irodában a testületi tagok nevével jelzett dossziékat találtak. Titkos adatgyűjtés netán? A képviselők megnézték dossziéikat, ám azokban nem volt semmi titkos feljegyzés, csak a tisztükkel kapcsolatos iratok. A vizsgálók az irodában fellelt iratokból meggyőződtek arról is, hogy a mendemondákkal ellentétben a polgármester nem megválasztása után minősült „rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóból” „jóhiszeművé”, hanem még 1990. május 17-én. A képviselő-testületnek a polgármester iránti bizalmát egyáltalán nem növelte, hogy Mihályi Gábor meg akarta akadályozni a vizsgálatot a saját irodájában. A kulcsait magánál tartotta, sőt, a kerületi rendőrséggel lepecsételtette bezárt ajtaját. A vizsgálóbizottság csak június 24-én szánta rá magát arra, hogy erőszakkal kinyissa az irodát. (Közben a képviselő-testület egyes tagjai rendőrségi kapcsolataikat igénybe véve még a pecsétet is eltávolíttatták egy időre, de ezzel az alkalommal nem éltek, s az ajtót újra lepecsételték.) Az ott talált iratokat ismét csak napokkal később, június 30-án vették leltárba.

Ezen a napon első ízben meghallgatták a felfüggesztett polgármestert is. A bizottság vezetője, Kleeberg László szerint ez alkalommal tárgyilagos légkör alakult ki, s a polgármester együttműködési készséget tanúsított.

Mihályi Gábor időközben az V. kerületi rendőrségen feljelentést tett Xantus Judit ellen lakásügyekben. A képviselő-testület, bár visszahelyezte hivatalába a jegyzőt, maga is vizsgálatot folytat ellene. Vizsgálat vizsgálatot követ, s könnyen lehet, hogy ezek végül is a polgármestert igazolják. Ám a kapcsolatot közte és a képviselő-testület között nem lesz könnyű rendezni.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon