Skip to main content

Így kormányozunk mi?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az SZDSZ–Fidesz választási koalíció elsöprő győzelme a városokban az önkormányzati választásokon nem sok dicsőséget hozott a nyerteseknek a nyilvánosság színe előtt. Főképp a fővárosban nem, ahol a hatalomgyakorlás rögtön azzal kezdődött, hogy a Fidesz felmondta a koalíciót, aztán a kerületi SZDSZ-es polgármesterek tömörültek ligába az SZDSZ-es főpolgármester ellen (Beszélő, II. évf. 12., 13. sz.), majd egymást követték a különféle konfliktusok a kerületekben polgármester és képviselő-testület, polgármester és frakciója, jegyző és frakció, képviselő-testület és különféle lakossági csoportok között. Csak emlékeztetőül: tiltakozás a XII. kerületben a bérlakásvagyon kft.-sítése és eladási tilalma miatt (Beszélő, II. évf. 12., 13., 19. sz.). Újra és újra kirobbanó ellentét a Terézvárosban a polgármester és testülete között, melynek során a testület újra és újra el akarja távolítani a polgármestert (Beszélő, II. évf. 21., 24. sz., III. évf. 23. sz.). A XIII. kerület SZDSZ-frakciója le is mondatta Síklaky István polgármestert (Beszélő, II. évf. 24. sz.), ám tartós béke nem született: utódát, Szabó Miklóst éppen most perli a hivatal pénzügyi osztályvezetője, akit a polgármester pénzügyi visszaélések leplezésével vádol. Meg-megújuló jegyzőválság kíséri a Józsefvárosi Önkormányzat működését, ami nemrégiben a polgármester elleni bizalmatlansági indítványba torkollt. A hadjáratot a kerületi MDF vezeti, s felsorakozott mellé az SZDSZ-frakció fele is (Beszélő, III. évf. 23. sz.). Háborúzik Erzsébetváros (Beszélő, III. évf. 16. sz.) és az V. kerület, és nem egy vidéki városban is áll vagy állt már a bál. Az országos sajtó mintha mostanában szívesebben, néha enyhe kárörömmel időzne az SZDSZ-es önkormányzatok viharainál. Nem vitás, készülünk a választási küzdelemre, zajlik az eposzi seregszemle. Az önkormányzatokon belüli súlyos feszültségek magvát maga a törvényhozás vetette el. A fővárosi törvény hónapokkal, az önkormányzat szereplőinek hatáskörét szabályozó törvény és az önkormányzati vagyon törvénye egy egész évvel később született meg, mint ahogyan a politikai tapasztalat híján lévő testületek megkezdték működésüket a szorongásoktól és érdekkonfliktusoktól megosztott lakosság körében. Időközben magukhoz tértek a politikai riválisok is: a Fidesz után az MDF- és MSZP-frakciók is rendre keményen szembefordultak a szabad demokrata többséggel. De a konfliktusok okai között előkelő helyet foglalnak el azok a politikai feszültségek is, melyek az SZDSZ-frakciókon belül alakultak ki. A sorjázó botrányok mögött e sokféle ok különféle kombinációi húzódnak meg. Ezen a héten a főváros V. kerületének legújabb eseményeit ismertetjük, a jövő héten pedig az erzsébetvárosi fejleményeket vesszük sorra, s megkíséreljük a tarka tények politikai rendszerezését.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon