Skip to main content

Frankfurti optimizmus

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Beszélő: Megnyitójában említette, hogy Frankfurt am Main lakosságának mintegy 27 százaléka külföldi, ennek ellenére eddig sikerült elkerülni a solingenihez hasonló tragédiákat.

– Városunk légköre  némileg más, mint a többi német nagyvárosé. Frankfurt hagyományosan nyitott, sokrétű kapcsolatokkal bíró, kozmopolita város. A külföldiek társadalmi helyzete, érvényesülési lehetősége kedvezőbb, mint máshol Németországban. Személyes meggyőződésem szerint a németek és a külföldiek gyakran erőszakossá váló viszonya mögött valójában társadalmi feszültségek húzódnak meg. Ha egy városban a bevándorlók zöme alacsony presztízsű, rosszul fizetett munkát végez, akkor a szociális feszültségek etnikai konfliktusokká fajulhatnak. Sokak számára lehet meggyőző az a demagóg állítás, miszerint, ha nem lennének külföldiek, akkor a szociális konfliktusok is megszűnnének. Ha azonban a külföldiek számára is adott a középosztályba emelkedés lehetősége, ez a veszély jóval kisebb.

Beszélő: A Bundestag néhány nappal ezelőtt a bevándorlást drasztikusan megszigorító alkotmánymódosítást fogadott el. Mit gondol, hogyan befolyásolja ez a már Németországban élők helyzetét?

– Az ő helyzetüket ez a törvény nem nehezíti. Az alkotmánymódosítás célja az volt, hogy felgyorsítsa a bírósági eljárást. Csak az elmúlt évben több mint 400 000 külföldi érkezett az országba, és kért politikai menedéket. Az eddigi gyakorlat szerint a bírósági eljárás több évig is húzódhatott, és így gyakorlatilag formálissá vált. A szigorúbb nyugat-európai gyakorlat miatt hatalmas menekültáradat zúdult Németországra, ami képtelen terhet jelentett. Meggyőződésem, hogy az új törvény könnyít majd helyzetünkön.

Beszélő: Támogatná-e a választójog kiterjesztését a külföldiekre?

– Ami a helyi választásokat illeti, feltétlenül. Alapvetően két intézkedést tartanék fontosnak. Először is meg kell könnyítenünk számukra a német állampolgárság elnyerését, méghozzá eredeti állampolgárságuk és útlevelük megtartásával. Másodszor pedig lehetővé kell tenni, hogy részt vehessenek a helyi választásokon. Sajnos a maastrichti szerződés ratifikálása nem jelenti a választójog kiterjesztését, amit én politikai  hibának  tartok. A választójog megadása egyúttal azt is jelentené, hogy a külföldiek problémáit többé nem lehetne kizárólag szociális kérdésnek tekinteni, amelyek megoldása elsősorban az érintettekre tartozik. Ha azok, akik már évek óta itt élnek, választhatnak, akkor mindez politikai kérdéssé válik, hiszen a politikusoknak nem mindegy, hogy például a török kisebbség tagjai kire szavaznak.

Beszélő: Képesek lesznek-e vajon a kelet-európai országok elkerülni a jobboldali radikalizálódás veszélyét?

– Többé-kevésbé optimista vagyok, bár a gazdasági recesszió nem kedvez a toleráns magatartásnak. A kedvezőtlen hatások azonban csak rövid távon érvényesülnek. Hosszabb távon, úgy gondolom, a volt kommunista országok szerkezete, értékrendje meg fog változni. Az emberek ki fogják használni a szabad társadalom, az információáramlás, a nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatok előnyeit, és képesek lesznek megbirkózni ezzel a problémával is. A következő néhány év azonban nehéz lesz.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon