Skip to main content

Z. J. [Zolnay János]

Z. J. [Zolnay János]: Cselekvési program és PR


Ön korreferátumában azt mondta, hogy ez az országos gyűlés nem fejeződhet be anélkül, hogy ne döntene bizonyos elvi kérdésekben. Alapvetően a Kisgazdapárthoz fűződő viszony váltott ki vitát.

Z. J. [Zolnay János]: Elfolyó milliárdok


A lakástörvény szerint az önkormányzat rendeletben határozza meg a bérleti díjakat, de csak új szerződések esetében. Az érvényes helyiségbérleti szerződéseket cserehelyiség biztosítása nélkül tíz évig nem lehet felmondani, kivéve, ha a helyiség ötven százalékát meghaladó részét albérletbe adták. Az önkormányzat ugyanakkor köteles hozzájárulni a bérleti jog albérlőre való átruházásához, illetve ahhoz, hogy a bérlő és az albérlő bérlőtársi szerződést kössön. Az esetek többségében az üzemeltetési szerződésekkel fedezett albérleteztetés tényét nehéz bizonyítani.

Z. J. [Zolnay János]: Felejtés ellen


1992. szeptemberében Kétegyházán
Gulyás Mihály és Csurár Péter verekedésbe torkolló vitájának másnapján a Gulyás fiúk és társaik megrongálták Csurár Péter házát, szülei házát felgyújtották, fivérét vasrudakkal megverték. A település kisgazda vezetésű önkormányzata nem ellenezte a lakók követelését, hogy a Csurár családot telepítsék ki a faluból. Boross Péter belügyminiszter a parlamentben kijelentette: „Kétegyháza nem általános jelenség, semmi szín alatt nem lehet azt állítani, hogy etnikai háborúról lenne szó.

Z. J. [Zolnay János]: Fővárosi főnökök

 
A választási eredmények átfogó koalíciós megállapodásra késztették Demszkyt és az MSZP-t. Amint ismeretes, hamar megegyeztek abban, hogy a két párt két-két főpolgármester-helyettest ad. Január végéig kell elkészülnie a középtávú fővárosi program „téziseinek”, a részletes program pedig júniusban kerül majd a képviselők elé.

Várható, hogy erősödik a „végrehajtó hatalom” a közgyűléssel szemben.


Z. J. [Zolnay János]: A szerény sziget


Az iskolaháborújáról elhíresült Dabas-Sári mintegy négyezer lakosának többsége ma is szlovák. „Sári nyelvi sziget” – mondják a helybeliek. Az egyesítés Dabassal nemcsak azt jelentette, hogy a központ kisvárossá fejlesztésének a periféria – a korábban önálló – Sári út- és közműfejlesztésének elmaradása volt az ára. A falubeliek úgy érezték, addigi szigetlétük veszélybe került. Sáriban soha nem volt szlovák iskola, a hívők a katolikus templomban soha nem hallhattak szlovák nyelvű misét. Intézmények hiányában maradt az óvatos elzárkózás.

Z. J. [Zolnay János]: Lévai Katalin, az Esély főszerkesztője: „Egymástól vesszük el a pénzeket”

Szponzorok piaca


1989-ben indult az Esély szociál- és társadalompolitikai folyóirat. Miből él a lap?

Első pillanattól kezdve a Soros-alapítvány a legfőbb támogatónk, de kapunk pénzt a Népjóléti Minisztériumtól, a Friedrich Naumann Alapítványtól, a Budapest Bank Budapestért Alapítványtól és a József Attila Alapítványtól. Demszky Gábor főpolgármester rokonszenvezik az Eséllyel, ennek köszönhető, hogy az OTP – amely a Főpolgármesteri Hivatal pénzét kezeli – támogatja a lapot. A fél életem azzal telik, hogy biztosítsam az anyagi feltételeket az Esély számára.


Z. J. [Zolnay János]: Lopakodó regionalizálás

Országunk rongya


„A közművelődési könyvtárosok a szakma páriái” – mondja Pobori Ágnes, a terézvárosi Szabó Ervin Fiókkönyvtár igazgatója. A négy és fél milliós költségvetés jórészt csak a bérkertetet fedezi, a másfél milliós beszerzési és mindössze 120 ezer forintos (!) folyóirat-beszerzési keretet maguknak kell „kigazdálkodniuk”: a fiókkönyvtár akkurátus „beszerzési tervet” készít, így például a lepusztult – egykor lakásként szolgáló – helyiség időszakos bérbeadása évente negyvenezret hoz a konyhára.

Z. J. [Zolnay János]: Nyugdíjelőleg temetésre

Nyugdíjviták a léthatáron


Az idős asszony nyugdíját a polgármester asszony intézte el. Ő szedte össze a jogosultsághoz szükséges munkáltatói igazolásokat.

A festői szépségű, százhatvan fős falu gyámolításra szorul. Az osztott tantermes iskolán kívül más közintézménye nincs, a vegyesbolt megszűnt, tömegközlekedés alig, a külvilággal csak egy segélykérő telefon köti össze. Az önkormányzat pályázati pénzforrások segítségével igyekszik biztosítani a létfeltételeket; így került a falu birtokába egy Toyota kisbusz, amellyel bevásárolnak, gyógyszereket hoznak, vagy éppen orvoshoz viszik a betegeket.


Z. J. [Zolnay János]: Az „élő Expo” is halott


„Élő Expo” néven kívánta „szétteríteni” a világkiállítás rendezvényeit a kerületi polgármesterek által vázolt alternatíva 1991 tavaszán. Az elképzelés előterjesztői a Városházán tartott sajtótájékoztatójukon Demszky Gábor főpolgármestert kívánták hátba döfni; magát a koncepciót vélhetően maguk sem gondolták komolyan.

Z. J. [Zolnay János]: Frankfurti optimizmus


Beszélő: Megnyitójában említette, hogy Frankfurt am Main lakosságának mintegy 27 százaléka külföldi, ennek ellenére eddig sikerült elkerülni a solingenihez hasonló tragédiákat.

– Városunk légköre  némileg más, mint a többi német nagyvárosé. Frankfurt hagyományosan nyitott, sokrétű kapcsolatokkal bíró, kozmopolita város. A külföldiek társadalmi helyzete, érvényesülési lehetősége kedvezőbb, mint máshol Németországban. Személyes meggyőződésem szerint a németek és a külföldiek gyakran erőszakossá váló viszonya mögött valójában társadalmi feszültségek húzódnak meg.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon