Skip to main content

Felejtés ellen

Vissza a főcikkhez →


1992. szeptemberében Kétegyházán
Gulyás Mihály és Csurár Péter verekedésbe torkolló vitájának másnapján a Gulyás fiúk és társaik megrongálták Csurár Péter házát, szülei házát felgyújtották, fivérét vasrudakkal megverték. A település kisgazda vezetésű önkormányzata nem ellenezte a lakók követelését, hogy a Csurár családot telepítsék ki a faluból. Boross Péter belügyminiszter a parlamentben kijelentette: „Kétegyháza nem általános jelenség, semmi szín alatt nem lehet azt állítani, hogy etnikai háborúról lenne szó. Amit külön kérek a jelen lévő és jelen nem lévő politikusoktól, ilyen esetekben ne siessenek azonnal a helyszínre.”

1992.  novemberében Salgótarjánban két fiatalkorú baseballütővel agyonverte Danyi Zoltánt. Az áldozatot, aki roma volt, a fiatalok korábban nem ismerték. A gyanúsítottak egyike a vizsgálati fogságban öngyilkos lett.

1993.  júniusában, Egerben három szkinhed – két lány és egy fiú – baseballütővel bántalmazta Oláh Dezsőt, aki maradandó agykárosodást szenvedett. Korábban az elszaporodó szkinhedtámadások kivizsgálására alakult önkormányzati ad hoc bizottság úgy ítélte, hogy Eger nem szkinhedközpont. Júliusban tiltakozó megmozdulást tartottak, amelyen sem a kormány képviselője, sem Ringelhann György SZDSZ-es polgámester nem vett részt. A polgármester úgy vélte, a tüntetés árt a város idegenforgalmának. A szkinhedjelenséget fiatalkori devianciának nevezte. Elismerte, hogy nem látogatta meg a merénylet áldozatát, mivel az egy miskolci kórházban fekszik.

1994. júliusában a Veszprém megyei Szentbékkállán Molotov-koktélt dobtak egy cigány család házára. Az egyik szoba kigyulladt, de sikerült eloltani. Az ismeretlen tettes ellen rongálás miatt indított nyomozást néhány hónappal később megszüntették.

1994. októberében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejőszalontán négy fiatal felgyújtotta egy cigány család házát. A tüzet megfékezték, a családfőt kórházba szállították.

1994. novemberében Gyöngyösön Molotov-koktélt dobtak egy cigány család lakásába. A szoba teljesen kiégett. Gyújtóbombát dobtak az udvaron álló, benzinpalackokkal megrakott furgon alá is, de a tüzet sikerült eloltani, és így a robbanást megelőzni. A rendőrség közveszélyokozás miatt indított eljárást 16 gyanúsított ellen, akik közül négyen szkinhednek vallották magukat. A Roma Parlament tiltakozó tüntetést szervezett, ahol a meghívott politikusok közül csak Iványi Gábor, volt országgyűlési képviselő vett részt. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter az utolsó percben lemondta részvételét. A város vezetői nem képviseltették magukat.











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon