Skip to main content

Az ősi román földért

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Múlt heti számunkban beszámoltunk a marosvásárhelyi sportcsarnokban február 8-án lezajlott nagygyűlésről. A gyűlést – mint utóbb kiderült – a „VATRA ROMANEASCA” nevű egyesület szervezte.

A marosvásárhelyi „Cuvintul Liber” (Szabad Szó) román nyelvű napilap február 10-i száma közölte az ott elhangzott hozzászólásokat. Most részleteket közlünk az egyik hozzászólásból.

Dr. Opris Zeno (a marosvásárhelyi II-es számú Ortopéd Klinika vezetője):

1989 decemberében hatalmas boldogság és melegség öntötte el a románok lelkét. A jóérzésű emberek – miután feláldozták és eltemették halottaikat – munkához láttak az általános jólét és boldogság megteremtéséért. Marosvásárhelyen azonban nem ez történt. A magyar kisebbség úgy ítélte meg, hogy „most van itt az ideje”, hogy most lehet a zavarosban halászni, és a legcsekélyebb skrupulus nélkül a hatalmi gépezet megragadására törekedett; a megrökönyödött románság pedig hagyta magát félretaszítani, egyrészt hogy ne lehessen sovinizmussal vádolni, másrészt, mert nem tudta elképzelni, hogy a román nemzet kisebbségbe szorulhat a saját hazájában! (…)

Kezdetben a magyarok tetteiket „anticeausista” revansnak állították be, hamarosan azonban elhagyták ezt a paravánt, bebizonyítva, hogy nekik nem Ceausescuval, hanem a románsággal van bajuk. (…)

A központi és helyi magyar sajtó, a papok prédikációi, a rádió, a Szabad Román Televízió magyar nyelvű adása tele vannak agresszivitással, destabilizációra és a románok elleni összefogásra buzdító fordulatokkal. (…)

A jelenlegi történelmi összefüggésben, újraértékelve a romániai magyar nemzeti kisebbség sérelmeivel kapcsolatos követeléseket (…) a következőket jelentjük ki:

– Nem fogadhatjuk el az önrendelkezés és autonómia elvét, amely mélyen sérti a román nemzet szuverenitását.

– Nem fogadhatjuk el a bírósági tárgyalásokon és az állam központi és helyi szerveiben a magyar nyelv használatát, az írásban és szóban használt nyelv csak a román nyelv lehet. Így jártak el Franciaországban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban, az USA-ban, ahol a hivatalos nyelv a többség nyelve. Nem látjuk be, hogy miért kellene feleleveníteni Romániában a régi kommunista engedményeket, amelyek annyi kárt okoztak nekünk.

– Egyetértünk a magyar nyelvű elemi oktatással különálló intézményekben, a román nyelv kötelező oktatását fenntartva. Egyetértünk a középiskolai és szakmai magyar nyelvű oktatással, kétnyelvű román–magyar párhuzamos osztályokban a kölcsönös közeledéssel és megismeréssel a tanulók és tanárok érdekében, mivel a szétválasztás gyűlöletet, sovinizmust és nacionalizmust szül.

– Az egyetemi oktatás a felvételitől a tanulás befejezéséig román nyelven történjék, szakembereket képezve a román társadalom számára. A magyar nyelvű felvételi a hozzá nem értésnek, a szubjektivizmusnak és a méltánytalanságnak nyit utat.

– Nem hatékony és nem is hasznos a román társadalom számára, hogy párhuzamos egyetemi struktúrákat tartson fenn.

– A magyarok képviselete a helyi és központi állami szervezetekben, a vállalatoknál és egyéb intézményekben, tükrözze híven azt az arányt, amelyet a kisebbség a román nép össztömegében képvisel, anélkül, hogy a területi – átmeneti jellegű – etnikai arányszámokhoz viszonyítanánk, amely hamis többségi benyomást keltene. (…)

– Súlyos politikai rövidlátásnak tekintjük – még ha csak átmeneti jellegű is – a román kormánynak azt az intézkedését, hogy a három miniszterhelyettes közül az egyik a művelődésben és oktatásban is magyar. Talán a magyarok az ország összlakosságának 33%-át teszik ki?”




























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon