Skip to main content

A zsidóktól megtisztított Románia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ha figyelembe vesszük azt a rövid időszakot, ami Ion Antonescu marsall Romániája számára – a zsidókérdés energikus és végleges megoldását illetően – rendelkezésre állt, meg kell állapítanunk, hogy ebben az ország jövője és Romániának az új Európában betöltendő helye szempontjából oly fontos kérdésben meglepő előrehaladás történt. Mind a kérdés megoldása, mind pedig annak kezelése tekintetében Románia a kontinens délkeleti államainak élén áll, magatartása pedig sok tekintetben példamutató.

A marsall hatalomra kerülése nyomán azonnal különféle rendelkezések és törvények léptek életbe a politikai, gazdasági és kulturális életben mutatkozó zsidó befolyás megfékezésére. 1941 végén a román kormány, a bukaresti Zsidó Központ létrehívásával megtette a döntő lépést. A Központ legfőbb feladata az volt, hogy egyrészt egyértelműséget teremtsen a zsidóellenes rendelkezések sokféleségében, másrészt hogy pontos statisztikát készítsen róluk, s ezzel segítse azt a központi törekvést, hogy a zsidókat az állam és a román nép számára hasznos tevékenységre foghassák. Végezetül a Központ egyik legfőbb feladata épp az lett, hogy megtegye az előkészületeket Románia teljes zsidótlanításához. (…)

Mindenkit, aki tárgyilagosan szemléli e tényeket, csodálkozással tölthet el, hogy Romániában – leszámítva Bukovinát, Besszarábiát és Transnisztriát – ma már mindössze 272 409 zsidót lehet fellelni. Korábban az volt az általános vélemény, hogy Romániában ennél sokkal, de sokkal több zsidó él, de most megelégedéssel fogadjuk a Zsidó Központ precízebb adatainak közzétételét.

A zsidók számáról közzétett meglepő adatok a román kormány azon csöndes, feltűnést kerülő tevékenységének a bizonyítékai, mellyel – még jóval az összeírás megtörténte előtt – a zsidókérdés végleges megoldását megalapozta.

A Magyarországnak átadott észak-erdélyi területeken mintegy 200 000 zsidó él. Ezzel szemben, azt követően, hogy a német és a román csapatok elfoglalták Transnisztriát, a román hatóságok az egész országból nyomban 185 000 zsidót vittek oda. Először Besszarábia megtisztításával végeztek, majd pedig Bukovina került sorra. (…)

Ha összeadjuk a Magyarországhoz került területek zsidóinak számát azokéval, akik egykoron Transnisztriában voltak, illetve azokéval, kik most odakerültek, akkor nagyjából az összlétszámot 700 000-re tehetjük. Ez nagyjából megfelel az 1930-as román népszámlálás adatainak.

E létszám ilyen rövid idő alatt – 1940 nyaráig – történt lecsökkenése roppant figyelemreméltó. Bár a 272 409 zsidó közé nem számították be a megkeresztelkedetteket, illetve a vegyes házasságból származókat, az említett statisztikából kiviláglik, hogy ez utóbbiak száma nem haladhatja meg az öt-hat ezret. Ez pedig a román nép egészséges érzékeinek roppant beszédes bizonyítéka. A románok többsége megtagadta, hogy zsidókat fogadjon be családjába. (…) Le kell szögeznünk, hogy a nürnbergi törvényeket a zsidók összeírásánál messzemenően figyelembe vették; ezek alól mindössze a vegyes házasságból származó kikeresztelkedett egyének képeztek kivételt. Döntő fontosságú viszont, hogy Romániában is lényegében sikerült a zsidókérdést faji alapokra helyezni, mely egyedül kínál tényleges garanciákat a kérdés kézben tartására.

Románia teljes megtisztítása a zsidóktól – ami a Zsidó Központ feladatai körébe tartozik – tehát már kezdetét vette. Azt követően, hogy a bukovinai, észak-moldvai és besszarábiai – a bolsevikoktól „átvett” – zsidókat nagyrészt Transnisztriába vitték, a többit városokba koncentrálták, úgyhogy a falvak mára már teljesen tisztáknak mondhatók. A román paraszt így megszabadult a zsidók jelentette szörnyű istencsapástól; a zsidóktól, kikről régen tudott, hogy mily gyászos szerepet töltöttek be a falvak életében, s a román parasztság nagy nélkülözése is tulajdonképpen az ő számlájukra írható. A zsidók városokban történt koncentrálása lehetővé teszi jobb szemmel tartásukat, tehát megkönnyíti kiiktatásukat is.

Kiiktatásuk most teljes lendületet vett. Szeptember és október folyamán – szállítási nehézségek miatt – előreláthatóan csak mintegy huszonötezer zsidót szállítanak el Transnisztriába. De újabb kontingensek követik majd őket 1943 tavaszán, minthogy valamennyi zsidó – beleértve a már Transnisztriába szállítottakat is – 1943 őszéig el kell hagyja Románia területét. Tehát a jövő év végéig az ország teljesen tiszta lesz, s így példamutatóan Románia lesz az első délkelet-európai állam, melynek faji alapon sikerült a zsidókérdést végérvényesen megoldania.


















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon