[Ara-Kovács Attila]

Nyomtatóbarát változat

Ha figyelembe vesszük azt a rövid időszakot, ami Ion Antonescu marsall Romániája számára – a zsidókérdés energikus és végleges megoldását illetően – rendelkezésre állt, meg kell állapítanunk, hogy ebben az ország jövője és Romániának az új Európában betöltendő helye szempontjából oly fontos kérdésben meglepő előrehaladás történt. Mind a kérdés megoldása, mind pedig annak kezelése tekintetében Románia a kontinens délkeleti államainak élén áll, magatartása pedig sok tekintetben példamutató.

A marsall hatalomra kerülése nyomán azonnal különféle rendelkezések és törvények léptek életbe a politikai, gazdasági és kulturális életben mutatkozó zsidó befolyás megfékezésére. 1941 végén a román kormány, a bukaresti Zsidó Központ létrehívásával megtette a döntő lépést. A Központ legfőbb feladata az volt, hogy egyrészt egyértelműséget teremtsen a zsidóellenes rendelkezések sokféleségében, másrészt hogy pontos statisztikát készítsen róluk, s ezzel segítse azt a központi törekvést, hogy a zsidókat az állam és a román nép számára hasznos tevékenységre foghassák. Végezetül a Központ egyik legfőbb feladata épp az lett, hogy megtegye az előkészületeket Románia teljes zsidótlanításához. (…)

Mindenkit, aki tárgyilagosan szemléli e tényeket, csodálkozással tölthet el, hogy Romániában – leszámítva Bukovinát, Besszarábiát és Transnisztriát – ma már mindössze 272 409 zsidót lehet fellelni. Korábban az volt az általános vélemény, hogy Romániában ennél sokkal, de sokkal több zsidó él, de most megelégedéssel fogadjuk a Zsidó Központ precízebb adatainak közzétételét.

A zsidók számáról közzétett meglepő adatok a román kormány azon csöndes, feltűnést kerülő tevékenységének a bizonyítékai, mellyel – még jóval az összeírás megtörténte előtt – a zsidókérdés végleges megoldását megalapozta.

A Magyarországnak átadott észak-erdélyi területeken mintegy 200 000 zsidó él. Ezzel szemben, azt követően, hogy a német és a román csapatok elfoglalták Transnisztriát, a román hatóságok az egész országból nyomban 185 000 zsidót vittek oda. Először Besszarábia megtisztításával végeztek, majd pedig Bukovina került sorra. (…)

Ha összeadjuk a Magyarországhoz került területek zsidóinak számát azokéval, akik egykoron Transnisztriában voltak, illetve azokéval, kik most odakerültek, akkor nagyjából az összlétszámot 700 000-re tehetjük. Ez nagyjából megfelel az 1930-as román népszámlálás adatainak.

E létszám ilyen rövid idő alatt – 1940 nyaráig – történt lecsökkenése roppant figyelemreméltó. Bár a 272 409 zsidó közé nem számították be a megkeresztelkedetteket, illetve a vegyes házasságból származókat, az említett statisztikából kiviláglik, hogy ez utóbbiak száma nem haladhatja meg az öt-hat ezret. Ez pedig a román nép egészséges érzékeinek roppant beszédes bizonyítéka. A románok többsége megtagadta, hogy zsidókat fogadjon be családjába. (…) Le kell szögeznünk, hogy a nürnbergi törvényeket a zsidók összeírásánál messzemenően figyelembe vették; ezek alól mindössze a vegyes házasságból származó kikeresztelkedett egyének képeztek kivételt. Döntő fontosságú viszont, hogy Romániában is lényegében sikerült a zsidókérdést faji alapokra helyezni, mely egyedül kínál tényleges garanciákat a kérdés kézben tartására.

Románia teljes megtisztítása a zsidóktól – ami a Zsidó Központ feladatai körébe tartozik – tehát már kezdetét vette. Azt követően, hogy a bukovinai, észak-moldvai és besszarábiai – a bolsevikoktól „átvett” – zsidókat nagyrészt Transnisztriába vitték, a többit városokba koncentrálták, úgyhogy a falvak mára már teljesen tisztáknak mondhatók. A román paraszt így megszabadult a zsidók jelentette szörnyű istencsapástól; a zsidóktól, kikről régen tudott, hogy mily gyászos szerepet töltöttek be a falvak életében, s a román parasztság nagy nélkülözése is tulajdonképpen az ő számlájukra írható. A zsidók városokban történt koncentrálása lehetővé teszi jobb szemmel tartásukat, tehát megkönnyíti kiiktatásukat is.

Kiiktatásuk most teljes lendületet vett. Szeptember és október folyamán – szállítási nehézségek miatt – előreláthatóan csak mintegy huszonötezer zsidót szállítanak el Transnisztriába. De újabb kontingensek követik majd őket 1943 tavaszán, minthogy valamennyi zsidó – beleértve a már Transnisztriába szállítottakat is – 1943 őszéig el kell hagyja Románia területét. Tehát a jövő év végéig az ország teljesen tiszta lesz, s így példamutatóan Románia lesz az első délkelet-európai állam, melynek faji alapon sikerült a zsidókérdést végérvényesen megoldania.

• Külföld