Skip to main content

Beszélő hetilap, 8. szám, Évfolyam 7, Szám 8

Petri György: …az identitásról

–efhá [F. Havas Gábor]: Különös házasságok

Eörsi János: Februári tézisek

lt [Solt Ottilia]: Piszkos Fred közbelép

Mink András: „…más kakasok is vannak…”

Interjú Pokol Bélával

INKA [Mink András]: Idegenelvonó

Gosztonyi Ágnes: Másodfokú szexuális preferencia

Csalog Zsolt: Találós kérdések

Blaha Márta: A kárpótlás kárvallottjai

B. E. [Békés Erzsébet] - K. I. [Kiss Ilona] - N. L. [Neményi László]: Szép kis Duma / Brit euro-aggályok / Republikánus terápia

Szőcs Géza: A szorongás összetartó ereje

A poszt-RMDSZ-korszak küszöbén

Pick Katalin - Zolnay János: Cigánysor(s)

Z. J. [Zolnay János]: Felejtés ellen

Samuel P. Huntington: Kultúrák harca?

: Samuel P. Huntington professzor,

Molnár Gusztáv: A protestáns etika és a KGB szelleme

Zádori Zsolt: „A bank az én fejemben egy üzem…”

Beszélgetés Járai Zsigmonddal, az MHB vezérigazgató-jelöltjével

Liskó Ilona: Új ciklusok

A NAT és az iskolaszerkezet

Meszerics Tamás - Mink András: A civilizátor

Tamás Gáspár Miklós könyve ürügyén

Kiss Ilona: „…én – én akarok lenni…”

Ljudmila Petrusevszkajával beszélget Kiss Ilona

: Ljudmila Sztyefanovna Petrusevszkaja

Bikácsy Gergely: Remekmű van

Parti Nagy Lajos: Kérészek temetője

Majoros Sándor: Az utcai harcosok

: Sherlock Holmes harmadik sakkrejtelmének megoldása

[Kisbali László]: Nincs közönség – be kell zárni a Nemzeti Színházat!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon