Parti Nagy Lajos

Nyomtatóbarát változat

Február 19-én, vasárnap fehéren süt a nap, változékony időt jósol a meteorológia, öt és tíz fok közöttit, kék-forma az ég, és zsömlét veszek reggel a Rottenbiller utcában. Tituszné Szép Róza, ez az én kézvezetőnőm ma szabadnapos, bár hogy melyikünk ad melyikünknek kimenőt, az eléggé tisztázatlan, én őt, ő meg engem tekint saját kreatúrának, a cselédkönyvön mindenesetre osztozunk. Alighanem privátim cukrászdázik valahol, s bizonnyal eltartja közben a kisujját, tán mind a négyet el az igyekezetében, még tollas kalapja sem kizárt, a szeme pedig fürge kiskanál ezüstből.

Általában használható cédulákat hagy itt maga után vagy helyett, de ma semmit, keresem a nyomát egy darabig, aztán csak üldögélek, lassan, tempósan történik a semmise, újságot olvasok szórakozottan, majd bedugdosom a könyvespolc alá, kérészek temetője.

Ha ön, kedves jövendőbéli olvasó, bár jobb, ha kutatónak mondom, hisz cél nélkül aligha lapozgat ötven év múlva Beszélőt, szóval, ha ön rátalál erre a kis írásra 2045-ben, tudom, az apró dolgok miatt olvassa majd el, ahogy régi napilapot is a matt és pár soros hírekért vesz kézbe az ember legszívesebben, a kicsike, kommentálatlan és összevissza tényekért, mi másért akkor már, hisz hogy mi lett a délszláv, az orosz–csecsen és a többi háború vége, hogy mi a kormánykoalícióé, a mohi atomerőműé, egész, nagy, ezredfordulós káoszunké, azt addigra nyilván tudni fogja a történelemmé savanyodó nagy történetekből, ráadásul egész másként tudni, mint azt mi, itt, tudni véljük.

De arra bizonyára nem emlékszik már, hogy 1995. február végén papagájkór dúlt Lentiben, mi tüdőgyulladást okoz, s a papagájürülék porától kaphatni, ugye nem? Aminthogy arra sem, hogy két ötös volt a lottón, s nyolc kiló morfiumot loptak Tiszavasváriban.

Hogy is emlékezne, és miért is? S miért a többire, melyeket olyan véletlenszerűen gépelek most össze önnek, amilyen szórakozottan, sétáló szemmel olvas az ember egy vasárnap délután, nem alakítom, nem függetem össze, vannak, rajzanak kisebb-nagyobb tömegben, s pár órát, ha élnek.

Viszont nem zárhatom ki, hogy ön épp ephemeropterológus.

S ha így van, tán érdekelni fogja, hogy e hétvégén, illetve e hétvége sajtójában S. János Besenyőtelken nyakon szúrta édesapját, hogy elfogták a cserbenhagyót, ki a máriaremetei úton elütött egy mit sem sejtő mátészalkai férfit, hogy egy argentin gazda, bizonyos Ignacio Bergman kitenyésztette a világ legkisebb tehenét, ki 45 kiló és 67 cm magas, viszont júliusra borjat ellik, apróbbat az anyjánál génmanipuláció következtében.

Történt továbbá, hogy Alma-Atától 500 kilométerre Szamat Kendzsermuzajev megfojtott egy farkast a puszta kezével, hogy reggel Kínába indult Szekeres Imre, hogy a Bérkocsis utcától a Blaha Lujza térig lezárták a budapesti Nagykörutat, hogy egy kairói férfi kidobta feleségét a második emeletről, mert az asszony késett a vacsorával, másrészt egy palermói pincért rendszeresen korbáccsal vert a felesége.

Mindeközben 400 szüzet ejtett teherbe egy harminchárom éves amerikai messiás, a harminc alatti amerikaiaknak viszont több mint hatvan százaléka sosem látott még eleven csirkét. Pár napja mumifikálódott holttestet találtak egy szegedi ágyneműtartóban, ki másfél éve lehetett a lakásban, s csak boncolás tudja majd megállapítani, hogy férfi volt, avagy nő.

De tény az is, hogy hamarosan napvilágot lát a Pesti Vicc, mely a tervek szerint pikáns, és nem politizál, hogy hétvégére kiemelték a Hárosi Duna-ágból a Victoria nevű tolóhajót, hogy megölte csecsemőjét egy celldömölki asszony, s hogy Pakson élethalálharcot hirdettek a parlagfű ellen.

Mit mond az majd önnek, hogy pénteken visszaküldték a határról az eszéki főispánt, és vízhiány lesz Budaörsön, hogy Nagyváradon ismét fűtőolaj került az Érbe, igen, ez az Ady Endre-féle (1877–1919) Ér, mivel megsérült a diószegi likőrgyár energiavezetéke?

Nyilván alig mond valamit, tán mégis érdekes lehet, mint az is, hogy hamarosan újrafényképezik a Szent Koronát, hogy combizomsérülést szenvedett Barcelonában Georghe Hagi, s hogy ismét Budapesten rendel Michel Carayon pszisebész, hogy magyar cukrászok új Guinness-rekordot kísérelnek meg felállítani egy 42 fonatú, kb egy méter 20 cm átmérőjű Európa-kalács révén, illetve hogy tanműhelyt avattak Tatán a Bláthy Ottó Ipari Szakmunkásképző Intézetben.

Kérész? – mondja Tituszné, ki hazajön az alkonyattal, s francia krémestől fénylik, a kérészt azt csak hessegettük, szánkba bútt, szoknyánk alá, olyan, mint a lepke kicsiben, apró és tarka, barna és gyűrűs, mármint a kérész, szegény, ennyi fajta van, de egyre sem emlékszik, csak az összesre, pár órát ha élnek, de hát mi nem? Mi nem ephemeroptera, ha kellő messziségből nézzük?

• Kultúra