Skip to main content

Kérészek temetője

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Fikarc


Február 19-én, vasárnap fehéren süt a nap, változékony időt jósol a meteorológia, öt és tíz fok közöttit, kék-forma az ég, és zsömlét veszek reggel a Rottenbiller utcában. Tituszné Szép Róza, ez az én kézvezetőnőm ma szabadnapos, bár hogy melyikünk ad melyikünknek kimenőt, az eléggé tisztázatlan, én őt, ő meg engem tekint saját kreatúrának, a cselédkönyvön mindenesetre osztozunk. Alighanem privátim cukrászdázik valahol, s bizonnyal eltartja közben a kisujját, tán mind a négyet el az igyekezetében, még tollas kalapja sem kizárt, a szeme pedig fürge kiskanál ezüstből.

Általában használható cédulákat hagy itt maga után vagy helyett, de ma semmit, keresem a nyomát egy darabig, aztán csak üldögélek, lassan, tempósan történik a semmise, újságot olvasok szórakozottan, majd bedugdosom a könyvespolc alá, kérészek temetője.

Ha ön, kedves jövendőbéli olvasó, bár jobb, ha kutatónak mondom, hisz cél nélkül aligha lapozgat ötven év múlva Beszélőt, szóval, ha ön rátalál erre a kis írásra 2045-ben, tudom, az apró dolgok miatt olvassa majd el, ahogy régi napilapot is a matt és pár soros hírekért vesz kézbe az ember legszívesebben, a kicsike, kommentálatlan és összevissza tényekért, mi másért akkor már, hisz hogy mi lett a délszláv, az orosz–csecsen és a többi háború vége, hogy mi a kormánykoalícióé, a mohi atomerőműé, egész, nagy, ezredfordulós káoszunké, azt addigra nyilván tudni fogja a történelemmé savanyodó nagy történetekből, ráadásul egész másként tudni, mint azt mi, itt, tudni véljük.

De arra bizonyára nem emlékszik már, hogy 1995. február végén papagájkór dúlt Lentiben, mi tüdőgyulladást okoz, s a papagájürülék porától kaphatni, ugye nem? Aminthogy arra sem, hogy két ötös volt a lottón, s nyolc kiló morfiumot loptak Tiszavasváriban.

Hogy is emlékezne, és miért is? S miért a többire, melyeket olyan véletlenszerűen gépelek most össze önnek, amilyen szórakozottan, sétáló szemmel olvas az ember egy vasárnap délután, nem alakítom, nem függetem össze, vannak, rajzanak kisebb-nagyobb tömegben, s pár órát, ha élnek.

Viszont nem zárhatom ki, hogy ön épp ephemeropterológus.

S ha így van, tán érdekelni fogja, hogy e hétvégén, illetve e hétvége sajtójában S. János Besenyőtelken nyakon szúrta édesapját, hogy elfogták a cserbenhagyót, ki a máriaremetei úton elütött egy mit sem sejtő mátészalkai férfit, hogy egy argentin gazda, bizonyos Ignacio Bergman kitenyésztette a világ legkisebb tehenét, ki 45 kiló és 67 cm magas, viszont júliusra borjat ellik, apróbbat az anyjánál génmanipuláció következtében.

Történt továbbá, hogy Alma-Atától 500 kilométerre Szamat Kendzsermuzajev megfojtott egy farkast a puszta kezével, hogy reggel Kínába indult Szekeres Imre, hogy a Bérkocsis utcától a Blaha Lujza térig lezárták a budapesti Nagykörutat, hogy egy kairói férfi kidobta feleségét a második emeletről, mert az asszony késett a vacsorával, másrészt egy palermói pincért rendszeresen korbáccsal vert a felesége.

Mindeközben 400 szüzet ejtett teherbe egy harminchárom éves amerikai messiás, a harminc alatti amerikaiaknak viszont több mint hatvan százaléka sosem látott még eleven csirkét. Pár napja mumifikálódott holttestet találtak egy szegedi ágyneműtartóban, ki másfél éve lehetett a lakásban, s csak boncolás tudja majd megállapítani, hogy férfi volt, avagy nő.

De tény az is, hogy hamarosan napvilágot lát a Pesti Vicc, mely a tervek szerint pikáns, és nem politizál, hogy hétvégére kiemelték a Hárosi Duna-ágból a Victoria nevű tolóhajót, hogy megölte csecsemőjét egy celldömölki asszony, s hogy Pakson élethalálharcot hirdettek a parlagfű ellen.

Mit mond az majd önnek, hogy pénteken visszaküldték a határról az eszéki főispánt, és vízhiány lesz Budaörsön, hogy Nagyváradon ismét fűtőolaj került az Érbe, igen, ez az Ady Endre-féle (1877–1919) Ér, mivel megsérült a diószegi likőrgyár energiavezetéke?

Nyilván alig mond valamit, tán mégis érdekes lehet, mint az is, hogy hamarosan újrafényképezik a Szent Koronát, hogy combizomsérülést szenvedett Barcelonában Georghe Hagi, s hogy ismét Budapesten rendel Michel Carayon pszisebész, hogy magyar cukrászok új Guinness-rekordot kísérelnek meg felállítani egy 42 fonatú, kb egy méter 20 cm átmérőjű Európa-kalács révén, illetve hogy tanműhelyt avattak Tatán a Bláthy Ottó Ipari Szakmunkásképző Intézetben.

Kérész? – mondja Tituszné, ki hazajön az alkonyattal, s francia krémestől fénylik, a kérészt azt csak hessegettük, szánkba bútt, szoknyánk alá, olyan, mint a lepke kicsiben, apró és tarka, barna és gyűrűs, mármint a kérész, szegény, ennyi fajta van, de egyre sem emlékszik, csak az összesre, pár órát ha élnek, de hát mi nem? Mi nem ephemeroptera, ha kellő messziségből nézzük?


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon