Skip to main content

Samuel P. Huntington professzor,

Vissza a főcikkhez →


a Harvard Egyetem keretében működő John M. Olin Institute for Strategic Studies igazgatója. The Third Wave. Democratization in the Late Twentieth Century (A harmadik hullám. Demokratizálódás a XX. század végén) című könyvében (1991) rögtön a kommunizmus összeomlása után összegezi a poszttotalitárius rendszerek közötti, az eltérő civilizációs és történelmi adottságokból fakadó lényegi különbségeket. A Foreign Affairs 1993. nyári számában megjelent The Clash of Civilisations? című tanulmánya minden bizonnyal a századvég legfontosabb, legnagyobb hatású geopolitikai műve. Oroszországban – nyilván nem véletlenül – éppen most váltott ki meglepően nagy visszhangot: fordításunk a Moscow News 1995. február 3–9-i számában megjelent, Huntington által tömörített szöveg alapján készült.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon