Skip to main content

Cselekvési program és PR

Vissza a főcikkhez →


Ön korreferátumában azt mondta, hogy ez az országos gyűlés nem fejeződhet be anélkül, hogy ne döntene bizonyos elvi kérdésekben. Alapvetően a Kisgazdapárthoz fűződő viszony váltott ki vitát. A cselekvési program elfogadásával ez a kérdés eldőlt?

Igen, eldőlt. A legsúlyosabb elvi kérdésekben nem az én javaslataim alapján született a döntés, hanem az előterjesztést opponáló Boross Péter módosító indítványait fogadták el. Nem egyszerűen a Kisgazdapártról volt szó, hanem arról, hogy az országos gyűlés dokumentumában nyíltan vállaljuk a hárompárti szövetséget, vagy a három párt megnevezése helyett általánosabban fogalmazzunk, ami egy később meghatározandó, bizonytalan összetételű szövetkezést feltételez.

A követendő koalíciós taktikáról szólt ez a vita, vagy az MDF önmeghatározásáról?

Adott helyzetben ez lehet taktikai kérdés, de én a PR munkaterületén dolgozom, ahol az a lényeges, hogy miről beszéljünk és miről ne beszéljünk. Számomra tehát ez elvi kérdés.

Nem sokon múlt a szavazás. Mennyire megosztott az elnökség ebben a kérdésben?

A most kibővült elnökség ma reggel fele-fele arányban foglalt állást ebben a kérdésben. Személyeket nem akarok mondani, ez a vita során úgyis kiderült.

Orbán Viktor nemcsak a Kisgazdapárttól határolta el a lehetséges hárompárti szövetséget, hanem az MSZP nemzetinek nevezett politikusaitól is. Néhány hónapja Pokol Béla látványosan próbálkozik azzal, hogy kapcsolatokat építsen e két csoport között.

Többen próbálkoztak a hídveréssel, de ezek a kísérletek idáig nem bizonyultak sikeresnek. Megítélésem szerint Orbán Viktornak eltérő a viszonya a kisgazdákhoz és az MSZP népi-nemzeti szárnyához. Utóbbiak számára az volt az üzenete, hogy rajtuk múlik, vállalják-e pártjukon belül önálló arculatuk felmutatását, vagy sem. Ha nem vállalják, akkor ne várjanak csodára; külső erők, más pártok nem tekinthetik őket az MSZP vezetésétől eltérő álláspontot képviselő politikusoknak.

Ellenzékben lévő pártok általában szélesebbnek láttatják a kormány mozgásterét ellenfeleiknél, majd kormányra kerülve szembesülnek korábbi közvetett vagy közvetlen ígéreteikkel. Nem fenyegeti az MDF-et az a veszély, hogy a Bokros-program frontális támadásával túlzott reményeket kelt?

Én sem hiszem, hogy 1998-ra az ország gazdasági helyzete lényegesen javulna. Nem tagadom, hogy az ellenzéki pártok napi politizálásában állandó problémát jelent a kormányintézkedések bírálatának szándéka, illetve a vállalható majdani kormányprogram elvei közötti feszültség. Nem szabad a szocialisták hibájába esni, és túlígérni magunkat. Ezt a konfliktust saját magunkkal úgy próbáljuk feloldani, hogy miközben reflexszerűen reagálunk a napi eseményekre, az MDF gazdaságpolitikai kabinetje hosszú távú programot dolgoz ki, amit őszintén szeretnénk vállalni, felkészítve az ország lakosságát minden nehézségre.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon