Z. J. [Zolnay János]

Nyomtatóbarát változat

A Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testületében 18 SZDSZ-es, 6 fideszes, 11 MDF–KDNP-s, 1 MSZP-s és 1 független képviselő foglalt helyet 1990 őszén. A fővárosi és kerületi pártközi megállapodások eredményeképpen a Fidesz-frakcióból került ki az egyik alpolgármester, a kerület fővárosi delegáltja és a lakásbizottság vezetője. A polgármester 1992 októberéig Koppány Zoltán volt. Az SZDSZ és a Fidesz koalíciós megállapodást kötött, ami 1991 szeptemberéig volt érvényben. Ekkor a Fidesz bejelentette, hogy politikai konszenzus hiányában megszűntnek tekinti a koalíciós együttműködést. Az SZDSZ-frakción belül 1991 szeptemberében konfliktusok kezdődtek. A képviselő-testület a polgármester távollétében menesztette a jegyzőt.

1990 decemberében a Fidesz javaslatára kéthetes lakáselidegenítési moratóriumot rendelt el a testület, amit a következő másfél évben többször megismételt. Az elidegenítések körüli nézetkülönbségek 1991 februárjában robbantak ki először, amikor a polgármester egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a főútvonalakon nem idegenítik el az épületeket. A testület februárban megszavazta az MDF-frakció előterjesztését, miszerint azok a bérlők, akik megvásárolják lakásukat, öt évig csak az önkormányzatnak adhatják el új szerzeményüket. Áprilisban a képviselők az egész kerületet tilalmi listára vették. A Fővárosi Önkormányzat 15/1991. lakásprivatizációs rendeletének megszületése után a Józsefvárosban hosszú jogértelmezési vita bontakozott ki, ami további egy évre befagyasztotta a lakáseladásokat. A képviselők egy része és az Ingatlankezelő Vállalat elidegenítéssel foglalkozó részlege úgy értelmezte a fővárosi rendeletet, hogy az olyan helyi rendeletek megalkotására kötelezi a kerületi önkormányzatokat, amelyek tiszteletben tartják a fővárosi jogszabályban meghatározott kereteket. Mások úgy vélekedtek, hogy a fővárosi törvény megszületését követően a főváros már nem jogosult rendeletet alkotni a kerületi tulajdonba került ingatlanokra vonatkozóan. Októberben a Fidesz előterjesztése nyomán kezdődtek meg a helyi lakáselidegenítési rendelet előkészítő vitái. Végül a testület 1992. június 30-án – a belső kerületek közül elsőként – megalkotta privatizációs rendeletét.

A rendelet – összhangban a Fővárosi Önkormányzat 15/1991. rendeletével – a lakások vételárát a 12 lakásosnál nagyobb házak esetében a forgalmi érték 30%-ában, a 6–12 lakásos házak esetében a forgalmi érték 40%-ában határozta meg. A 2–6 lakásos házak lakásainak vételára a forgalmi érték 50%-a, míg az egylakásos házakat a forgalmi érték 80%-áért idegenítik el. A nem lakáscélú helyiségeket a rendelet teljes értékükért kívánja eladni. A rendelet ugyanakkor a vételár 15%-át visszaforgatja a privatizált társasház-felújítási alapjába. Ehhez az összeghez a lakók abban az esetben férhetnek hozzá, ha ők is hasonló összeget halmoznak fel. A rendelet elfogadásával egy időben hatályon kívül helyezték az önkormányzat ötéves visszavásárlási jogát.

Koppány Zoltán 1992. október 19-én nyújtotta be lemondását Demszky Gábor főpolgármesternek. Lépésének előzménye az volt, hogy a kerületben folyó Joint-programmal kapcsolatos vita során mindkét SZDSZ-frakció ellene szavazott. Ezt a polgármester bizalmi szavazásként értékelte, és lemondott.

A kerületben az óta nem sikerült új polgármestert választani, a hatalmi harc pedig végképp szétzilálta az SZDSZ-frakciót. A szabad demokrata képviselők egy része Sárközi Ákos alpolgármestert kívánta megválasztani, ebben számított az MDF-frakció támogatására is. Az SZDSZ-esek másik csoportja a Fidesszel karöltve külső jelölt megválasztása mellett foglalt állást. Január 11-én, az esti órákban úgy látszott, hogy mégis sikerült helyreállítani a liberális koalíciót. Sárközi Ákos kezdeményezésére közös megbeszélést tartott a két SZDSZ-frakciórész és a Fidesz-frakció. Sárközi Ákos az egyeztetési kísérletet azzal indokolta, hogy időközben az MDF megváltoztatta véleményét, és úgy döntött, nem Sárközit, hanem saját képviselőjét, Maróti László Ferencet jelöli polgármesternek, aki a párt népnemzeti szárnyának egyik ismert politikusa. Az egyeztetés sikere attól függött, hogy adnak-e ehhez elegendő időt a pártok önmaguk, illetve tárgyalópartnereik számára. Az együttes ülésen a résztvevők megegyeztek abban, hogy a másnap sorra kerülő testületi ülésen leveszik a napirendről a legfontosabb kérdéseket: egy héttel elhalasztják a polgármester megválasztását, Koppány Zoltán és Lőrinczi József fideszes alpolgármester fegyelmi ügyének megtárgyalását, illetve nem tárgyalják meg az új bizottsági struktúra kialakításának kérdését. Másnap azonban a megállapodásokat felrúgva Sárközi Ákos bejelentette, hogy öt másik képviselővel együtt kilép az SZDSZ-frakcióból. Később egy további képviselő követte őket. A testület megtárgyalta Koppány Zoltán és Lőrinczi József fegyelmi ügyét, és mindkettőjüket elmarasztalta.

Az új helyzetben elvileg három megoldás képzelhető el. Az MDF-frakció támogatásával polgármesterré választhatják az immár független Sárközi Ákost, de az a lehetőség sem kizárt, hogy az SZDSZ-frakcióból kilépett képviselők az MDF-frakció jelöltjének, Maróti László Ferencnek a megválasztását támogatják. Amennyiben rövid időn belül nem sikerül megoldani a józsefvárosi polgármesterválságot, akkor a köztársasági megbízott minden bizonnyal felfüggeszti az önkormányzatot, és kezdeményezi a testület feloszlatását.

• Önkormányzat