Skip to main content

Terézvárosi harci játékok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Több hete húzódik a vezetési válság a terézvárosi önkormányzatban, amióta dr. Seiler Tibor polgármestert alkalmatlannak minősítette a képviselő-testület. A felhozott vádak szerint az SZDSZ-es polgármester nem tett lépéseket egy jobban működő hivatal kialakítására, nem tudta megosztani a feladatokat az alpolgármesterekkel, elmulasztotta testületi határozatok végrehajtását, másrészt nem kérte ki szükséges esetben a plénum véleményét. A kifogások jórésze azonban a polgármester modorára vonatkoztak. Seiler Tibor időközben négy képviselő ellen – köztük egy frakciótársa ellen is – rágalmazásért magánindítványt terjesztett elő, úgy véli, valótlant állítottak a sajtóban, rádióban nyilatkozók.

Kedden a képviselőtestület ülésen minden az előre beterjesztett határozati javaslat alapján történt. Hosszas vita után, melyben a megjelent nyolc kerületi polgármester közül is többen társuk védelmében szóltak, a testület mint a munkáltatói jogok gyakorlója, egy hónapra felfüggesztette állásából Seilert, s fegyelmi eljárás indult ellene, amit ő maga is kért. Az SZDSZ-es alpolgármester visszalépésével az MDF-es Marián Miklós lett ideiglenesen a polgármesteri jogkör gyakorlója. Ezek a tények.

Mitől van az, hogy egy képviselő-testület, amely saját maga választotta meg polgármesterét, fél év múlva szinte a működésképtelenség állapotába jut? Bizony kiderül, hogy az SZDSZ-es frakció szinte sohasem működött frakcióként. A polgármester elleni kifogások már a választáskor is felmerültek. Az ellentéteket a fiatalabbik liberális párt ugyancsak szította, már a kezdetekkor, azzal, hogy a Seilerrel szemben álló SZDSZ-esekre mutogatva a fővárosi delegátusi helyért zsarolta a frakciót. A dologban az a buktató, hogy semmire sem vezetne, ha netán pontos vizsgálat kiderítené, Seilernek van igaza. Elkeseredett ellenfeleit a tények sem győznék meg, s joggal lehet attól tartani, hogy a frakció e részének az SZDSZ-hez való lojalitásuknál erősebbek indulataik.

Ha a választópolgár sommás összevetésében nem tesz különbséget az előző rendszer tanácsa és a mostani képviselő-testület között, tudjuk, persze nincs igaza. Ha valaki a fővárosi SZDSZ-es önkormányzatok működését nézi, joggal mondja: lám, ilyen az alternatív kormányerő?

Egy választott tisztség, egy helyi kis parlament sajnos nem próbaidős, de ráadásul olyan helyzetet összehozni szinte művészet, melynek minden lehetséges megoldása teljes borulást eredményez. Tanulni éppen azt kéne, hogy minden ne vesszen.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon