Kitüntetési törvény készül. Mindez rendjén van, a korábbi, parlament elé végül is nem került változat helyett itt van az új, 2757-es sorszámon. A törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy milyen korábbi kitüntetések viselése tiltott, melyeké nem.
Beszélő: Most hogy túl van a kulturális bizottság előtti meghallgatáson, nem érezte-e megalázónak a szituációt?
Chrudinák Alajos: Dehogynem. Ha az embert kihallgatják, kérdőre vonják, magyarázkodásra kényszerítik, hogy én vagyok-e én, ezt tettem, azt tettem, ez mindig kínos. De ha úgy vesszük, egy közösség természetes igénye, ha alkotmány van, demokrácia van, parlament van, hogy kíváncsiak, ki a jelölt. Én talán ismertebb vagyok a néző, az átlagember számára, tudják, mit tett ez a Chrudinák eddig.
Több hete húzódik a vezetési válság a terézvárosi önkormányzatban, amióta dr. Seiler Tibor polgármestert alkalmatlannak minősítette a képviselő-testület. A felhozott vádak szerint az SZDSZ-es polgármester nem tett lépéseket egy jobban működő hivatal kialakítására, nem tudta megosztani a feladatokat az alpolgármesterekkel, elmulasztotta testületi határozatok végrehajtását, másrészt nem kérte ki szükséges esetben a plénum véleményét. A kifogások jórésze azonban a polgármester modorára vonatkoztak.
Az a bizsergés, ami ilyenkor április közepén elkapja az embert a napfény, a zöldellő fák hatására, úgy látszik, hatóságainkat sem hagyja érintetlenül. Ahogy enyhülnek az éjszakák, gondoskodni akarnak, hogy a közterekre, pályaudvarokra új lakók kerüljenek. Április 15-ével ugyanis lejárt az ún.
Mostanában nem a kormány szapulásakor bátor a tollnok, hanem ha védelmébe veszi, vállon veregeti, például hogy milyen pompás törvénytervezetet nyújtott be. Erre számított valószínűleg az igazságügy-miniszter is, amikor a nagy jelentőségűnek kikiáltott, várva várt koncessziós törvényjavaslatot terjesztette be a múlt héten.
Igaz, eddig sem volt jogi akadálya koncessziószerű szerződések megkötésének; például a mecseki uránbányával együtt egy állami monopoltevékenységet (a bányászati kitermelést) is átengedték az ír cégnek.
Nem várt reménysugarat vélt megcsillanni a 410 ezer budapesti bérlakás lakóinak majd egyharmada. Hallomások, kiszivárgott elképzelések, radikális – négy-ötszörös – lakbéremelésről szóltak, miközben hihetetlen mértékben megugrottak az ingatlanárak, nőttek a fenntartási költségek, ráadásul az új fővárosi önkormányzat sem ígért semmi jót, ami a felújítások ütemét, színvonalát illeti. (Becslések szerint ez mintegy 200–250 milliárd forintba kerülne.) Ebben a helyzetben megoldásnak, így a bérlők elemi érdekének a bérlakások minél előbbi megvásárlása tűnt.
Két lány bérelt közösen lakást egy zuglói, frissen épült társasházban. A lányok – lévén fiatalok – időnként bulit csaptak. Így volt ez múlt év december 28-án is. Az alkalmat – többek között – az szolgáltatta, hogy a tulajdonos felmondott bérlőinek. Óvatosságból a lányok a túlzott jóindulattal nem vádolható szomszédok miatt most előre bejelentették a házibulit – a rendőrségnek. Noha erre őket semmi sem kötelezi.
Úgy este tizenegyig minden simán ment.
Nem tudták megtalálni! Hiába szólította fel „–lt” a Beszélő tavalyi, 39. számában Arculcsapatás jogállamban című írásában a rendőrséget, a Hanák Katalint arcul csapó szeptember 30-i bőrszíjas tettest nem sikerült megtalálni. (Emlékeztetőül: Hanák Péter Hagyomány és jövőkép című, a Népszabadság szeptember 29-i számában megjelent, Csoóri Sándorral polemizáló írása után feleségét fenyegető és gyalázkodó telefonhívások érték, majd a tettlegesség.) A nagy hullámokat vert eset után, a későbbi, október 18-i Hanák-ügyről már kevesebb szó esett.
„Senki sem kételkedik abban, hogy ami egyszer törvénnyé vált, az jogos. De semmi nem lehet törvénnyé, míg valaki azt elő nem terjeszti, valamint a törvény nem jogtalan, úgy az előterjesztés sem az. A tagoknak oly szabadoknak kell lenniök, mint maga a ház. A törvény nem forgatja fel az állam rendjét, s így nem teszi azt a vitatkozás sem, mert javasolva és megvitatva kell lennie annak, ami törvénnyé lesz.”
Ez a kijelentés 1667-ben hangzott el az angol alsóházban.
Dermedt csend fogadta Bánlaki Ildikó negyedéves hallgató szavait, amikor a Diákjóléti Bizottság idei első ülésén azt mondta, hogy NE. Ne itt ossza meg a társaságot a koncért való marakodás, ne köztük szítson ellentétet a tárca felsőoktatást sújtó intézkedése.
Szombathelyen nem kellett különösebb gyúanyag ahhoz, hogy soha nem volt méretű hallgatói tiltakozás bontakozzon ki. Hatalmas „SZOCIÁLIS GETTÓ” feliratú vászon húzódott a főiskola bejárati kapuja felett, amikor kiderült, mi is várható.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 47 hét
9 év 21 hét
9 év 24 hét
9 év 24 hét
9 év 26 hét
9 év 26 hét
9 év 26 hét
9 év 28 hét
9 év 29 hét
9 év 29 hét