Skip to main content

Nyugodt álomért, szirénázva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Két lány bérelt közösen lakást egy zuglói, frissen épült társasházban. A lányok – lévén fiatalok – időnként bulit csaptak. Így volt ez múlt év december 28-án is. Az alkalmat – többek között – az szolgáltatta, hogy a tulajdonos felmondott bérlőinek. Óvatosságból a lányok a túlzott jóindulattal nem vádolható szomszédok miatt most előre bejelentették a házibulit – a rendőrségnek. Noha erre őket semmi sem kötelezi.

Úgy este tizenegyig minden simán ment. A népes vendégsereg (50–60 fő, zömében egyetemista, tanár, művész) folyamatosan érkezett, ami már önmagában is zajjal jár a négyszintes, tizenkét lakásos házban, ahol a kertkaput, házbejárót is kulcssal csukják. A szomszédok közül kettő is meghívást kapott aznap estére. Tizenegy óra körül a lakásból eltávozó fiatalt néhány lakó lelökte a lépcsőn. A fiú rendőrt hívott. Fél tizenkettőkor két rendőr érkezik, az albérlőket igazoltatják, de a leadott jelentésben nem tesznek említést a lakók által letaszított férfiról. Már 29-e volt, két óra tájt, amikor páran elhagyták a lakást, s nyomukban nyolc rendőr toppant be, most a lakók hívására érkezve. A rendőrök – azonosítószám leolvasva – minden hivatkozás, indoklás nélkül felszólították a társaságot, hogy azonnal hagyják el a lakást. Ekkor – az addigra már 25–30 főre apadt társaságból – jó páran elmennek, az ottmaradók viszont úgy gondolják, hogy a rendőrök tartózkodnak jogtalanul a lakásban, menjenek el ők. Az álláspontjukat kifejtő két fiút gumibottal legyűrték, hármat megbilincselve, másokat testi kényszerrel a várakozó rendőrautókba tuszkolták, majd szirénázva a közeli, XIV. kerületi rendőrkapitányságra hajtattak. Öt fiút és három lányt tartottak fogva reggel negyed hétig. A bántalmazottak között volt olyan személy is, aki az eseményeket végigaludta. Egy grafikust azzal fenyegettek, hogy eltörik a csuklóját, évekig nem tud majd ceruzát venni a kezébe. Az egész intézkedés és fogva tartás alatt a rendőrök trágárul, durván szidalmazták az ott lévő nőket és férfiakat, viszont nem akadályozták meg, hogy az egyik vendég fényképezőgéppel dokumentálja az eseményeket.

A kerületi kapitány, Bánhidi Zoltán alezredes előadásában, és a rendőri jelentések alapján, a dolgok némileg más színben tűnnek fel. Csoportos garázdaság gyanúja „forog fenn”, a rendőrök fellépésükkel ezt próbálták megakadályozni, ilyen címen indult eljárás az előállítottak ellen. Látlelet bizonyítja, hogy a házban lakó két férfi ellen gázsprayt használt valaki, állítólag valamelyik bulizó.

A panaszt tevő és ügyészségi vizsgálatot követelő fiatalok egyöntetűen állítják, hogy a testi kényszer alkalmazása jogszerűtlen, a lakásba történő behatolás jogtalan volt.

„Ha ez így van, akkor nem marad el a fegyelmi felelősségre vonás, az esetleges büntetőeljárás, de ezt vizsgálatnak kell kideríteni” – mondja a kapitány.

„Ne kelljen rettegnie a rendőrnek, ha intézkedik” – nyilatkozza az újdonsült belügyminiszter a január 2-i Magyar Nemzetben. Ne kelljen rettegnie a polgárnak, hogy az adóforintjaiból fizetett rendőr csak hatalmaskodva, gumibottal tud eljárni.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon