Skip to main content

Többpártrendszer 720 négyzetméteren

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kőbánya alsó, Kőbánya felső


A központban forgolódom, jobbra a Zalka Máté tér, balra tőlem szobor tógában, bottal, talán egy athéni férfiú. A srácok az áruház kirakatának dőlve azt vitatják, hogy haverjaik közül kiben csörög cigusvér. Innen egy kőhajítás az Állomás utca 26., a pártok központja. Nagy belső udvar, rogyadozó házfalak, szurtos gyerekek a porban, lavór, mosatlan edények vájdlingban. Kisgazdától fideszesig itt lakozik mindenki, hiába történt meg áprilisban erősorrend szerint a helyiségigénylés, a kiutalás lassan megy, így a pártok hétszázhúsz, az utódpárt hétezer-kétszáz négyzetméteren szervezkednek.

Az SZDSZ-irodában kisebb incidens fogad. Horváth Antal ügyvivő, aki márciusban jelöltként indult, politikai baklövésnek véli, hogy a kábeltévé választási műsorának felvétele a szomszédos MSZDP-helyiségben folyik, és bosszús ügyvivőtársára, aki nem átallott ezen részt venni. A meghívó ugyanis az újhegyi stúdióközpontba szólt. A kábeltévé egyébként a kerület lakosainak negyedét éri el, az Újhegyi lakótelep hatezer-ötszáz lakóját.

Különös – vélik –, hogy működése épp most képezi pénzügyi revízió tárgyát, nem zárható ki, hogy a létrehozó tanács a kampány közepén felfüggeszti a műsorsugárzást.

Sokan jönnek, mennek. Szórólapok szétosztása, jelöltek eligazítása zajlik. Igyekeznek befolyásos embereket állítani, többségben értelmiségieket. A szabad demokrata párthívektől zúdul rám a kerület minden gondja-baja. Horváth Antal Vikidál Gyulás külsővel, nagyon szuggesztíven közvetít. Kezembe nyom egy táblázatot, kétszázötvenkét kőbányai üzem közül tizenhárom önbevallását légszennyezésükről. A szakértő szerint ez a tényleges értékek felét-harmadát tartalmazza. A káros mértékű légszennyezést okozó vállalatok jó részének határidő-kötelezése lejárt, de ennek a kerületi műszaki osztály nem szerez érvényt.

Szóba hozom a Bihari úti élményeimet. „Valamikor volt a csúcsokon egy Fock Jenő, aki valahol-valamikor elejtette, hogy a Bihari útról származik, s azt is megemlítette, hogy a páratlan oldalon született. Hónapokon belül elindultak a dózerek, és pillanatok alatt épültek fel a tízemeletes házak, míg a Bihari út nyolc maradt. A harmincas években épült fel a négy épület, három-három emelettel, két-két függőfolyosóval. Húsz négyzetméteres szobák, minden folyosó végén van víz, vécé. Az önkényes beköltözők nagy része cigány. El lehet képzelni, hogy mi tartja itt őket, ha képesek nyolc gyermekkel fölköltözni, ha lebüdöscigányozzák és legyilkoskurvázzák őket. A papa rendszerint munkát keres. Ha talál, akkor maradnak, ha nem, visszamennek vidékre, de fél év múlva a szükség újra felhajtja őket. „Van egy lincshangulat Kőbányán.” – állítja Horváth Antal. Az apja rasszista volt a Dankó utcában. A fiú próbál tenni a cigányokért, velük. A Bihari nyolcról egyébként bontási határozat van. „Év végére eltűnik”, ígéri a megbízott tanácselnök, Kiss József. Ahonnan kiköltöznek, azonnal szét kell rombolni a folyosót, hogy ne tudják belakni. Márkus Ágnes (SZDSZ) meséli: „Tavasszal két-három embermagasságú szeméthegy volt a házak között, az IKV helyben toborzott embereket az elszállításra.” „Piszkíts, hogy megélj!” – ígéretes jelen.

Kiss József reméli, hogy a Bihari nyolcban élőkkel kapcsolatban nem követik el azt a hibát, mint az Újhegyi lakótelepen. „Képzelje el, hogy ezek az emberek, akik a Bihariban egy helyiségben laktak, és ebben folyt minden, bekerülnek egy összkomfortba, ezt nem tudják megszokni, és borzasztó dolgokat művelnek ott. Ugye, érzi a kontrasztot?” Érzem.

Az MDF-irodában Szőnyi Tibor kampányfőnök és piacszervező fogad. Később érkezik Dobos László képviselő, egyenest a Parlamentből. Családias a légkör, a feleség is aktivista. Férjét éppen elrabolják, középkorú hölgy szeretné vele leállíttatni lakása fölülről és oldalról folyó elgázosítását. Addig Szőnyi Tibor mesél élményeiről. Kutyasétáltatás közben látta, hogy a Kiserdőt milyen pedáns hajléktalanok vették birtokba. Az Örs vezér téri szombatonkénti kedvezményes baromfivásárról is hallottam, nem kis munka egy ilyet összehozni. Elhiszem. A képviselő úr szerint a kormány négy hónapos tevékenysége nem változtatja jelentősen pártja esélyeit szeptember végén. Nagygyűlést nem akarnak, drága a helyiségbérlet, a plakátok irritálják a lakosságot, túl sok pénz megy el rá. Legjobb módszer a szórólap. „Mi ezzel nyertünk, meg hogy régi kőbányai vagyok, rengeteg lakásban jártam.” A cigánysággal kapcsolatban nem tapasztal problémát, sőt az együttélés kifejezetten békés. A tizenkilenc egyéni jelölt választókerületi határának kijelölése a pártok akarata ellenére történt. A népesség-nyilvántartó nem volt hajlandó változtatni a beosztáson, ami a régi MSZMP körzeti pártirodák alapján alakult ki, és természetesen egybetartozó területeket metsz ketté itt-ott.

Sétálok. A Pataky művház mögött az ifjúsági házban nemsokára ékszerkészítő tanfolyam indul.
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon