–czki [Gyekiczki András]

Nyomtatóbarát változat

Nem tudták megtalálni! Hiába szólította fel „–lt” a Beszélő tavalyi, 39. számában Arculcsapatás jogállamban című írásában a rendőrséget, a Hanák Katalint arcul csapó szeptember 30-i bőrszíjas tettest nem sikerült megtalálni. (Emlékeztetőül: Hanák Péter Hagyomány és jövőkép című, a Népszabadság szeptember 29-i számában megjelent, Csoóri Sándorral polemizáló írása után feleségét fenyegető és gyalázkodó telefonhívások érték, majd a tettlegesség.) A nagy hullámokat vert eset után, a későbbi, október 18-i Hanák-ügyről már kevesebb szó esett. Ekkor alighogy a kerületi rendőrkapitány elhagyta a neves történész–szociológus házaspár lakását – ahol a korábbi ügy kapcsán tudakozódott –, egy állítólagos támadó az ablakon behatolva szúrta volna meg Hanák Katalint.

Most, hogy a rendőrség a maga részéről lezárta az ügyet, január 7-én sajtótájékoztatót tartottak a Belügyminisztériumban. A kerületi rendőrkapitány előadásából kiderült, hogy hiába az arculcsapás elkövetőjéről kiadott géptávírós körözés, a sértett közreműködésével készített grafikai rajz, érdemleges adatot nem sikerült beszerezni, ezért a szeptemberi ügyben a tettes ismeretlen volta miatt a nyomozást megszüntették. Az októberi esettel kapcsolatban a kiadott tájékoztató a következőket tartalmazza: „A halaszthatatlan nyomozási cselekményként végrehajtott helyszíni szemle adatai szerint a kihallgatott tanúk vallomása, valamint a nyomozás során lefolytatott bizonyítási kísérlet eredménye alapján kizárható, hogy Hanák Katalin sérelmére ismeretlen elkövető az általa előadott módon bűncselekményt követett el.”

A január 8-i lapok ilyen címekkel tálalták a „sajttájon” elhangzottakat: Félrevezette a hatóságot (Népszabadság); Hanák Katalint nem támadták meg (Pesti Hírlap); Fantázia szülte merénylet (Magyar Hírlap); A vizsgálat lezárult, de ne felejtse el! (Kurír); Nem támadták meg Hanák Katalint – eljárást indíthatnak ellene (Népszava).

A különös hangulatú sajtótájékoztató auftaktját Somogyi Gábor (Pesti Hírlap) adta meg, amikor megkérdezte, ugyan bocsánatot kért-e Hanák Katalin, amiért a rendőrséget fölöslegesen vegzálta, megfizettetik-e vele a hosszas, alapos nyomozás bizonyára borsos számláját. A sajtó némely munkatársai belelovalták magukat, tudósításaikban a második cselekmény kitalált voltát csúsztatták át mindkét ügyre, és a sértett elleni esetleges eljárást taglalták nagy hangsúllyal. A legkirívóbb módon a Pesti Hírlap mosta egybe a két – a valóságos, de fel nem derített és a képzelt – cselekményt.

Az ostorcsapás tehát jól csattant el. Jobban, mint azt bárki is októberben gondolni merte. Rendőri, de elsősorban kormányközeli szempontból mindenképp. Horváth Balázs akkor (még mint belügyminiszter) így nyilatkozott: „Megmondom, én nem látok mögötte a mostani konstelláció szerint semmilyen nemtelen dolgot. Nem tudom, hogy azt ilyesmire vissza lehet-e vezetni. Annyi mocsok történik mostanában a lakásokban, közutakon és mindenhol, hogy ezt az egyet kiemelni… Mert biztos, hogy ez nem valami faji, etnikai, vallási stb. indíttatású eset volt… Azért nyugodtam meg, mert nem hangzott el egy szó sem.” (168 óra, október 9.) Jól csattant el azoknak… „akik azt akarják, hogy rettegjen minden zsidó és minden liberális, rettegjen mindenki, aki nem a Nemzeti Többség” (Beszélő, 39. szám). Ahogy a sajtó tálalta az ügyet – a bőrszíj nem is csattant szeptemberben, hiszen Hanák Katalint nem támadták meg októberben. A gyanúsíthatók köre is megnyugodhat. Ha a másik bűncselekmény nem történt meg, akkor az első sem. A felelősség el-, illetve áthárult. Nem a korbácsos ismeretlen a fenyegető, hanem Hanák Katalin. Ezzel mégis sikerült átpolitizálnia az ügyet a rendőrségnek, ehhez volt kezes a sajtó.

Féljünk inkább az idegenektől: negyvenfős közel-keleti kommandótól, kórházak elleni támadástól.

• Beszélő