Skip to main content

Beszélő hetilap, 2. szám, Évfolyam 3, Szám 2

(Tirts Tamás): Kedves Danis György!

: Kedves Solt Ottilia!

S. [Solt Ottilia]: Jobb ma egy hibernált terrorista, mint holnap egy meleg áremelés

–lt [Solt Ottilia]: Mérlegelés

–upor–: Bomba hírek

–czki [Gyekiczki András]: Mitől ne féljünk?

Kőszeg Ferenc: Szabad ötletek két ülésben a szabad demokratákról és más pártokról II.

Tamás Gáspár Miklós Van kiút? című esszéje ürügyén

Farkas Pál: Újabb piros jelzés a zöldeknek

Iványi Gábor: Nem egyházügyi, hanem egyházi

Avagy: „41 fősnek érezzük a főosztályt”

: Nyilatkozat

: Felhívás

Nagy W. András: Megmondják a csillagok

Vajna János: „Trójában nem lesz háború”

Dalos György: Felejteni és emlékezni

Kultúrpolitikai botrányok Németországban

–eö– [Eörsi János]: Nyitott vagyonjogi kérdések

–efhá– [F. Havas Gábor]: Hol a rés az adóprésen?

Prugberger Tamás: Vállalatot az önkormányzatnak!

Bauer Tamás: Comedy of Errors

Eörsi István: Üröm az örömben

Schöpflin György: Eufóriából másnaposságba

Kozák Gyula: Régi számok

–s–y: Sírgyalázás

Bikácsy Gergely: A némák szava

Magyar rekviem

Hajnóczy Csaba: Mamonov és a Taxiblues

: Variációk a félelemre

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon