A kormánykoalíció által elfogadott 1991. évi költségvetés a hazai életviszonyok egyetlen területén sem nyújtott reményteli jövőképet. Érvényes ez az egyházpolitika területére is.
1. Javaslataink ellenére tovább él az egyházi ügyek bürokratikus, állami szervek által intézett, áttekinthetetlen rendszere. A művelődési tárca kiadásai mellett a Miniszterelnökség Egyházi Kapcsolatok Főosztályának költségvetése párhuzamos feladatokra és fölös kiadásokra kényszerít.
2. A fenti helyzet sérti az egyházak közötti egyenjogúságot. Míg a költségvetés egyetlen egyház támogatását a Miniszterelnökség Hivatalán keresztül emeli ki, addig az ágazati minisztérium – valamennyi egyházat és felekezetet érintő – költségkeretét a kormánytöbbség 200 millió forinttal csökkentette. Ugyanakkor a kormány az egyházak talpra állítását segítő – működésüket biztosító – vagyonrendezést egyre halogatja.
3. A szabad demokraták képviselői javasolták – a parlament emberi jogi, vallási és kisebbségi bizottságának támogatásával – a személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvénymódosításukban, hogy az egyházaknak szánt adományok – számos nyugati ország törvényrendszeréhez hasonlóan – az adóalapból levonhatók legyenek. Ez a javaslatunk hosszú távon is az egyházak talpra állását és autonómiáját szolgálta volna. Sajnálatos módon, az illetékes miniszter véleménye alapján, a parlamenti többség ezt is elvetette. Mindebből világossá vált, hogy a kormány és koalíciója az egyházak önállóvá válását nem támogatja, sőt a költségvetéstől való, meghatározatlan ideig tartó függőségnek szolgáltatja ki. Holott javaslatunk az egyházak támogatását, valamint az állam és az egyházak szétválasztásának alkotmányos elvét szolgálta volna.
Budapest, 1990. december 30.
az SZDSZ parlamenti csoportjának lelkész képviselői
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 3 hét
8 év 28 hét
8 év 32 hét
8 év 32 hét
8 év 33 hét
8 év 34 hét
8 év 34 hét
8 év 36 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét