Vissza a főcikkhez →

A kormánykoalíció által elfogadott 1991. évi költségvetés a hazai életviszonyok egyetlen területén sem nyújtott reményteli jövőképet. Érvényes ez az egyházpolitika területére is.

1. Javaslataink ellenére tovább él az egyházi ügyek bürokratikus, állami szervek által intézett, áttekinthetetlen rendszere. A művelődési tárca kiadásai mellett a Miniszterelnökség Egyházi Kapcsolatok Főosztályának költségvetése párhuzamos feladatokra és fölös kiadásokra kényszerít.

2. A fenti helyzet sérti az egyházak közötti egyenjogúságot. Míg a költségvetés egyetlen egyház támogatását a Miniszterelnökség Hivatalán keresztül emeli ki, addig az ágazati minisztérium – valamennyi egyházat és felekezetet érintő – költségkeretét a kormánytöbbség 200 millió forinttal csökkentette. Ugyanakkor a kormány az egyházak talpra állítását segítő – működésüket biztosító – vagyonrendezést egyre halogatja.

3. A szabad demokraták képviselői javasolták – a parlament emberi jogi, vallási és kisebbségi bizottságának támogatásával – a személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvénymódosításukban, hogy az egyházaknak szánt adományok – számos nyugati ország törvényrendszeréhez hasonlóan – az adóalapból levonhatók legyenek. Ez a javaslatunk hosszú távon is az egyházak talpra állását és autonómiáját szolgálta volna. Sajnálatos módon, az illetékes miniszter véleménye alapján, a parlamenti többség ezt is elvetette. Mindebből világossá vált, hogy a kormány és koalíciója az egyházak önállóvá válását nem támogatja, sőt a költségvetéstől való, meghatározatlan ideig tartó függőségnek szolgáltatja ki. Holott javaslatunk az egyházak támogatását, valamint az állam és az egyházak szétválasztásának alkotmányos elvét szolgálta volna.

Budapest, 1990. december 30.

az SZDSZ parlamenti csoportjának lelkész képviselői

• Belföld