Skip to main content

Ki a lapgazda a háznál?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Világgazdaság kontra Napi Világgazdaság


Fogas kérdés, mi jogosítja föl a lapgazdát egy ilyen nagy horderejű intézkedésre. Az egyik jogforrás állítólag maga a lapgazdaság ténye. Ugyanis – magyarázta a Kamara jogtanácsosa a hétfői sajtótájékoztatón – a jogszabály nem beszél tulajdonosról, hanem csupán alapítóról, így a tulajdonosság értelemszerűen az alapítói, azazhogy lapgazdai mivoltból eredeztethető. Az okfejtés távolról sem magától értetődő a kiadás jogától megfosztott szerkesztőség számára. A lapgazdaság csakugyan pártállami intézmény, mint ahogy pártállami döntéssel is került a Kamarához ez a jog. Amint az ellen-sajtótájékoztatón a szerkesztőség munkatársaitól megtudtuk, a Kamarának a múltban nem volt valami sok köze a laphoz; volt ugyan egy megállapodás, amely szerint a Kamara minden számban kap egy oldalt, de ezt a lapgazda nem tudta mindennap tartalommal kitölteni. Meg aztán volt egyszer egy letiltás, ’88 tavaszán, annak hatására, hogy a lap Heti Krónika című rovatában politikai eseményekről tudósított: arról írt, hogy „náci módon” ráengedték a rendőrkutyákat a prágai tüntetőkre, meg hogy ’56 nem is volt ellenforradalom, a 301-és parcella kapcsán pedig Szophoklésztől idézett, az eltemetetlen Polüneikészt emlegetve. A Kereskedelmi Kamara (jogelőd!) akkori vezetősége a rovat megszüntetésére utasította Gyulai főszerkesztőt, aki végre is hajtotta az utasítást. Mármost a lapgazdaságból származó joghézag alakította ki azt az eddigi gyakorlatot, amivel elő is hozakodnak a lap mostani munkatársai: hogy valamiképpen a szerkesztőséget és a kiadót is tulajdohosnak szokták elismerni, és bizonyos részt nekik is juttatnak az újságprivatizálások során (Esti Hírlap, Magyar Nemzet stb. esete).

A Kamara azonban nemcsak lapgazda, hanem a „Világgazdaság” lapnév tulajdonosa is, amelyre még ’89 őszén szerezte meg az oltalmat a Találmányi Hivatalnál. Erre válaszul a szintén abban az időben, Gyulai alapító főszerkesztő ügyvezetetésével megalakult Világgazdaság Kft. levédette a „Napi Világgazdaság” és a „Napi VG” neveket (a harmadik, a „VG” névvariáns valamilyen okból nem kapott oltalmat). Most, szeptember végén kezdődik a per, amelyet a lapgazda indított az általa birtokolt védjegy és az ellenvédjegy hasonlósága miatt.

A másik volt kamarai felügyeletű lap, a HVG esetében valamilyen okból békésen rendeződött a névbirtoklás: ez év elején, 8 millió forintra értékelve, a szerkesztőség és a Kamara között a részesedést 2/3:1/3 arányban megosztva vitték be a HVG Rt.-be a heti laptestvér nevét és címkéjét. A névhez fűződő megosztásra gondolt a Világgazdaság Kft. is, amidőn kidolgozta privatizációs elképzeléseit. A koncepciót elsősorban Vince Mátyás, a heti laptestvér egykori főszerkesztője képviselte, aki tavaly novemberben szerkesztőbizottsági elnök lett a lapnál, leváltva a főszerkesztőségről lemondó, ám a Világgazdaság Kft.-ügyvezetőséget egyelőre még megtartó Gyulai Istvánt. Az alapító főszerkesztőnek is, a szerkesztőség munkatársainak is megfelelt Vince személye, aki viszont azt szabta feltételül, hogy az általa képviselt, brüsszeli illetőségű nemzetközi gazdasági sajtócsoport, az Eurexpansion felé mozduljanak privatizálás-ügyben. A Világgazdaság Kft. ekkor le is mondta a Finantial Times-szal épp akkor küszöbön álló tárgyalásait. (Az angol lappal fennálló kapcsolat – egyelőre érthetően körvonalazatlan – tervét most az egyik pályanyertes, Forró Tamás vetette föl a mostani sajtótájékoztatón.)

Tavasszal nyugdíjba vonulásra hivatkozva kilépett Gyulai, s kilépett a hozzá közel álló Oláh László kft.-gazdasági igazgató is. Hosszú alkudozás után, június 19-én Vincéék a következő elképzelést (szándéknyilatkozat-tervezetet) nyújtották be a lapgazdához. A névhez fűződő jogot 30 millió forintra értékelnék, ebből 25 százalék (7,5 millió) lenne a Kamaráé, a többi a Világgazdaság Kft.-é és egy, a szerkesztőség által jegyzendő alapítványé. Valamennyien bevinnék ezt a 30 millió forintos jogot egy 40 milliós alaptőkéjű részvénytársaságba, amiből 25,1%-kal a kft., ugyanennyivel a Kamara, 4,8%-kal a szerkesztőség dolgozói részesednének, 45% pedig az Eurexpansionnak jutna. A lapgazda hozzájárulásának védjegyen felüli részét (mintegy 2,5 millió forintot) az Eurexpansion fizette volna be készpénzben. Most, a sajtótájékoztatón valamilyen okból hol szóbeli ajánlatáról, hol meg A és B variánsról beszéltek a Kamara képviselői, arról, hogy a Világgazdaság Kft. vagy 10, vagy 25 százalékos részesedést ajánlott volna. A szándéknyilatkozat-tervezetben nem szerepelnek ilyen változatok, de talán összemosódhatott az idő, a befejezett jelen a június–júliussal, amikor is kibontakozott az 50 százalékos kamarai (lapgazdai) részesedés igénye. Erről az igényről utólag, és nem is hivatalos úton értesültek a lap munkatársai.

A legelőnyösebb ajánlatot választották – tájékoztattak bennünket a Kamara vezetői –, ez pedig a Forka–HBP–Postabank ajánlata volt. Egy évvel ezelőtt kevésbé számítottak a piszkos anyagiak, akkor a lapgazdára nézvést teljesen hátrányos szerződést kötöttek a Gyulaiék, mint Világgazdaság Kft. (aminek következtében a lap 11 millió forintos tavalyi nyereségéből a Kamarának 480 ezer forint részesedés jutott). Ráadásul a legkedvezőbb ajánlat tevői ismerhették a szerkesztőség konkurens ajánlatát; ezt onnan lehet tudni, hogy őszerintük is épp 30 milliót ér a „Világgazdaság” név.

A Világgazdaság Kft. abban a reményben nyújtotta be ajánlatát június 19-én, hogy íziben, a 27-re kitűzött kamarai ügyvezetőségi ülésen tárgyalni fogják. Ez az ügyvezetőségi ülés azonban elmaradt. Közben már világos volt, hogy a háttérben egy másik privatizációs terv készül. Ezért Vincéék, hogy kihasználják az esetleges előnyt, amelyet kész privatizációs elképzelésük rejteget, az elmaradt ülés másnapján nyomást próbáltak gyakorolni a lapgazdára: felmondták a Kamarával fennálló vállalkozási szerződésüket. De elkéstek. Ráadásul szabad lett a (lap)gazda.

Nem mindegy, melyik Világgazdaság örökli a lap előfizetőit. Minden jel szerint a jelző nélküli Világgazdaság. Takácsy Gyula, a Kamara elnökségi tagja, MDF-es parlamenti képviselő állítólag már el is látogatott ennek érdekében a Közlekedési, Hírközlési és Városfejlesztési Minisztérium postával foglalkozó részlegébe. Az volna igazságos, a Posta akkor járna el versenysemlegesen – jelentették ki az ellen-, azazhogy Napi Világgazdaság-sajtótájékoztatón –, ha mindkét Világgazdaságot kivinnék az állandó ügyfeleknek. Döntsék el az olvasók, melyik a jobb. De hát, mondják erre a földhözragadt fantáziájúak, ez abszurd, az efféle verseny kétszer annyiba kerülne az olvasónak! Viszont a méltatlan verseny és hogy a sajtót gazda módjára pórázon vezetik, az semmibe nem kerül…














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon