Skip to main content

Akik rendkívül sokat tettek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
MDF-es fiókszervezetek


Zimányi Tibor (MDF), az ideiglenes bizottság elnöke:

A költségvetési támogatás felosztása során végig kísérőjelenség volt az, hogy itt a költségvetési törvényben eleve nem történt meg az elhatárolása az egészségügyi és humanitárius szervezetek támogatásának, valamint a társadalmi, politikai jellegű szervezetek támogatásának a kerete, és ebből sok vita támadt.

Semmiképpen sem fogadható el, hogy a rendelkezésre álló költségvetési keret az egészségügyi, illetve a humanitárius szervezeteket illeti, mert hiszen az úgynevezett politikai jellegű szervezeteknél is a társadalom perifériájára szorult emberek élnek, és igen sok olyan szervezet, amelynek tagjai rendkívül sokat tettek azért, hogy ez az új társadalom, ez az új parlament létrejöhessen. Ezek támogatását mindenképpen szükségesnek tartotta mindkét bizottság.

Dr. Matyi László (SZDSZ), az ideiglenes bizottság tagja:

Rövid vita után bizottságunk arra az álláspontra jutott többségi szavazással – ekkor még az ellenzéki képviselők voltak többen a bizottsági ülésen –, miszerint sem politikai párt, sem politikai jellegű szervezet, sem szakmai egyesület nem kaphat pénzt a költségvetésből ezen a jogcímen. Amikor ez az alapelv elfogadásra került, akkor jutott a bizottság oda, hogy most már a konkrét kérelmeket, a konkrét igényeket kellett elbírálni.

Mindjárt az első szervezetnél – mely szervezet a kormánypárthoz áll igen közel – kiderült, hogy mint politikai jellegű szervezet nem részesülhetne ilyen alapelvek mellett ebből a pénzből. Ezért újraszavaztuk az alapelveket, és kihúzásra került „a politikai jellegű szervezetek”, így már politikai jellegű szervezetek is kaphattak pénzt.

Amit Zimányi Tibor említett: hogy nagyon nehéz eldönteni, melyik szervezet politikai jellegű, melyik nem, azt sajnos cáfolnom kell, mert roppant könnyű eldönteni, amikor ugyanis ez a pénz átadásra kerül az Országgyűlés döntése után a Pénzügyminisztériumhoz, a Pénzügyminisztérium a Cégbíróságtól bekéri a cégjegyzéket, ahol a társadalmi szervezet magát jellemzi, és beírja azt, hogy érdekvédelmi szervezet, hobbi-jellegű szervezet, és beírja azt, hogy politikai jellegű szervezet. Álláspontom szerint – mivel ez a parlament deklaráltan a rendszerváltás parlamentje, és tudva azt, hogy ezzel a 20 millió forinttal nem sikerül megoldani azokat a feszítő problémákat, amelyek a magyar társadalmat mind szociális, mind egészségügyi téren feszítik – tényleg azok a szervezetek kapjanak pénzt, amelyek állami feladatokat vállalnak át, amelyek az átalakulással szükségszerűen vele járó szociális és egészségügyi problémák megoldásán segítenek.

Álláspontom szerint roppant visszatetsző lenne, ha ez a parlament bizonyos elmúlt rendszerhez kötődő politikai szervezetektől megvon pénzt, és azt ugyanúgy politikai jellegű szervezetek között osztja szét.

Kelemen József (MDF):

A választókerületemben van egy ötezer lakosú település, ahol a nyáron szerveződött egy társulás arra a célra, hogy egy reprezentatív pártházból alakítsunk egy egészségügyi centrumot. Hát nem tudom, akkor a tisztelt ellenzék ezt hogy veszi, mert ez nem egy politikai társulás! (…)

A bizottság elvetette – és elsősorban az ellenzék vette el ezt a lehetőséget tőlünk. A bizottság elnöke úgy tájékoztatott, hogy az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ nem támogatta ezt a javaslatot.

Dr. Matyi László (SZDSZ): Minden bizottságban kormánypárti többség van, és nem az SZDSZ, nem az ellenzék szavazta le a verpeléti Egymást Segítő Egyesületet. Ellenben ha elolvassa a határozati tervezet általános indoklását, láthatja, hogy helyi jellegű szervezetek nem kaphattak pénzt, mert azokat a helyi önkormányzatok támogatják.

Varga Mihály (Fidesz):

Az ideiglenes bizottság a maradék keret felosztására bizonyos irányelveket állapított meg, mint ahogy Matyi László is utalt rá, többek között, hogy politikai pártok nem részesülhetnek ebből a maradék keretből, hiszen ezek költségvetési támogatását külön törvény szabályozza.

Ezek után némi meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy a támogatásra érdemesnek talált szervezetek között elsőként szerepel egy olyan szervezet, amelyre már Matyi László is utalt a beszédében. Én úgy gondolom, nem szükséges nekünk kerülgetni a forró kását, Matyi László bizonyára némely képviselő érzékenysége miatt nem nevezte meg ezt a szervezetet: a Bajcsy-Zsilinszky Társaságról van szó konkrétan.

Mielőtt hosszas vita indulna e társaság hovatartozásáról, engedjék meg, hogy a programnyilatkozatukból idézzek két mondatot: „Vállaljuk a magyar közéletben való felelős jelenlétünk olyan következményeit is, mint szükség esetén választási pártként való fellépésünk.” Majd néhány sorral lejjebb: „Aki tehát politikai tényezőként létező, egyben szellemi műhelyt jelentő társaságunk tagja, annak nem kell másik politikai pártot keresnie nézetei képviseletére, mert ezt a képviseletet megkapja társaságunktól.”

Sajnos azt kell tehát megállapítanom, hogy az ideiglenes bizottság nem teljes mértékben érezte magára nézve kötelezőnek a saját maga által felállított irányelveket. Vagy minden hátsó szándék nélkül sértették meg ezt az elvet, és akkor némi tájékozatlanságról van szó; vagy ellenkezőleg, és akkor ki-ki eldöntheti, milyen pénzelosztásról volt itt szó.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon