Skip to main content

Beszélő hetilap, 37. szám, Évfolyam 2, Szám 41

(Bozóki András) - Eörsi János: A tiszták és a „megtisztultak”

(Sényei Róbert): Tisztelt Szerkesztőség!

(kőszeg): Bizalmas házi közlemény

Révész Sándor: Tisztán látó szemek éjszakája

A tisztánlátás fundamentuma

Solt Ottilia: Justitia itt a provincián

Soós Károly Attila: „Mi képviselők csak dísznek vagyunk itt?!”

Soron kívüli költségvetés-módosítás

Solt Ottilia: Záhonytól Zaláig

: Függetlenségi Nyilatkozat

–lt [Solt Ottilia]: Megint nem stimmel!

A Magyar Fórum készségesen helyreigazított volna?

Eörsi János: Akik rendkívül sokat tettek

MDF-es fiókszervezetek

Nagy W. András: A délkeleti bázis

Magyar Elemér: „Látogatásomról írásbeli információt kellett adnom”

Beszélgetés egy volt belbiztonsági ügynökkel

Vajna János: A pont és a nagybetű

Két helyszín: Helsinki és Moszkva

Ara-Kovács Attila: Katonás esélyegyenlőtlenség

A román gazdaság kétszáz napja

Kiss Ilona: Moszkvai Popieluszko?

Wojciech Maziarski: Peches gyilkosok?

Szalai Erzsébet: Oldás és kötés

Betlen Anna: A csődök csődje

Török Ernő: Méreg a levegőben! (II.)

Rendszerező gondolatok a közlekedési légszennyezésről

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Elmés ügyek

Győri Péter: Nem értjük egymást?

További reflexiók kilakoltatott ügyben

Tomas Venclova: Függetlenség

Szabó Júlia: Fehérvári kiállítások I.

(Beck András emlékkiállítása)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon