Skip to main content

Justitia itt a provincián

Vissza a főcikkhez →


Csurka István képviselő úrról már jó sokat írtunk és beszéltünk. Róla legközelebb akkor essék szó, ha kilép abból a skatulyából, amelyikbe az elmúlt másfél évben belegyömöszölte magát.

Itt van azonban Grezsa Ferenc MDF-es képviselő úr, Csongrád megyéből. Egy fiatal, komoly orvos, akinek szakmai körökben az a híre, hogy a szomorú, pénztelen magyar pszichiátriában a humanista és komplex szemléletű kisebbséghez tartozik, a gyógyszerkotyvalékok és parkettalakkok szánalmas mámorát kergető, számkivetett fiatalok talpra állításáért küzdő maroknyi orvoscsoport ifjú reménysége.

Amikor az új parlament összeült, s megalakult a – hagyományosan – kevés reményű ügyek bizottsága, (most szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottságnak hívják), Grezsa doktor más rokonszenves MDF-es orvos képviselőkkel együtt kifejezte elismerését a több mint tíz éve működő SZETA iránt, amelynek két alapító tagja is ül e bizottságban a rivális párt, az SZDSZ színeiben. Barátságos és jelentős gesztus volt, az együttműködés szándékát fejezte ki annak érdekében, hogy félre tudjuk tenni szükség esetén a pártvillongásokat a súlyos szociális problémák megoldásának útjából. S ezek a képviselők tartják is magukat ehhez a szimbolikus ajánlathoz.

Akkor azonban, az alakuló ülésen, mielőtt még nagyon meghatódtam volna, megsúgta valaki, hogy Grezsa doktor írta az „Apák és fiúk” c. piszkos és hazug lejárató cikket, amit a Békés megyei sajtóból átvett a dicső Magyar Fórum – holott az MDF vezérkara pontosan tudhatta, hogy szinte semmi nem igaz belőle –, s aztán megszámlálhatatlan fénymásolt példányban terjesztették az MDF-es aktivisták az ország minden sarkában. A kampánycsend napján pl. Somogy megye egyik kicsi falujából hívott fel egy ismeretlen orvosnő, nem is SZDSZ-tag, fuldokolva a felháborodástól: azon az éjjelen dobták be a falu minden levélszekrényébe, mikor válaszolni már nem lehetett. Roppant tapintatlanul azonnal megkérdeztem Grezsa Ferencet, hogy tényleg az ő cikke az „Apák és fiúk”? (Mentségemre szolgáljon: nem szándéktalanul voltam ilyen otromba. Szívem szerint tíz körömmel mentem volna neki mindenkinek, aki gátlástalan lejáratással, rágalommal és megfélemlítéssel igazából meghamisította a szabad választást), Grezsa doktor nem szemrebbenés nélkül, hanem éppenhogy szemrebbenéssel kijelentette, nem ő a szerző. Ez tévedés. A cikket egy munkacsoport állította össze, s egy „–g–” szignóval jegyezték magukat, nem tudja, miért. Most, a bíróság előtt vállalta a szerzőséget. A csuda tudja, mi az igazság. Lehet, hogy valakik helyett viszi a balhét, s az is lehet, hogy becsületkódexe nem tiltja a szemtől szembe hazugságot, ha a szent háborúban vele szemben álló (nemzetietlen és keresztényietlen) lényről, rólam van szó. Végtére is a nagy cél, az „Apák és fiúk” terjesztése már magában jelzi, hogy a nemzet megmentőinek szemében a nagy cél szentesíti az eszközt. S ha a nemzet a kelleténél jobban vonakodik a megmentéstől, szabad neki hazudni. A fő, hogy megmentessék. Az MDF által. Grezsa doktor egyike volt azoknak, akik az MDF nagy igazságtevő programját bemutatták a sajtónyilvánosságnak. Feltehetőleg részese is volt a Justitia-program megalkotásának, különben hogy került volna oda? Az „Apák és fiúk” meggyőzően illusztrálja, hogyan is szolgálják az igazság istennőjét itt Pannóniában a hatalom birtokosai.

Ami rosszul kezdődik, rosszul folytatódik.

Nem tudom, hogy tudok majd kommunikálni eztán Grezsa képviselőtársammal ott a bizottságban. Pedig nagyon sajnálom.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon