Skip to main content

„Mi képviselők csak dísznek vagyunk itt?!”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Soron kívüli költségvetés-módosítás


Tisztelt Ház!

A rendkívüli ügy, amelyben a szabad demokrata képviselőcsoport nevében szót kértem, az, hogy a kormány szeptember 9-i ülésén az alkotmányt sértő módon módosította az állami költségvetést. A módosítás után és részben annak következtében a költségvetés hiánya az Országgyűlés által jóváhagyott mértéket lényegesen meghaladja. Ez a helyzet nyilvánvalóan nem tartható. A júliusi csomagterv után hamarosan újabb kényszerintézkedésekre lehet számítani.

A kormány mostani költségvetés-módosítása még a júliusinál is különösebb. Most ugyanis nemcsak a törvénymódosítást, a módosító törvényjavaslat benyújtását mellőzi, hanem az Országgyűlés egyszerű értesítését is.

A kormány eljárása alkotmánysértő volt, emellett két további okból is elfogadhatatlan. Egyrészt, mint már említettem, a júliusi költségvetési áremelési csomag szükségességét a kormány annak idején a költségvetési egyensúly javításának elkerülhetetlen voltával magyarázta. Ezzel az indoklással szavaztatta meg az intézkedéseket, illetve azok egy részét az Országgyűléssel. Igen különös dolog ezt követően további, egyébként bármennyire indokolt kiadási kötelezettségeket vállalni az Országgyűlés informálása nélkül.

Felmerül a kérdés: vajon mi képviselők csak dísznek vagyunk itt?! Én, aki a költségvetési bizottság elnöke vagyok, nem kapok információt a költségvetés helyzetéről. Le szeretném szögezni: az alapvető gazdasági adatok kormánytitokként való kezelése, az Országgyűlés elől rejtegetett titkos gazdasági kormánydöntések hozatala sérti nemcsak az ellenzék, hanem az egész Országgyűlés legelemibb jogait is. Itt az elmúlt 40 év gyakorlatának a fenntartásáról van szó, amely homlokegyenest ellentétes minden demokratikus nyugati ország írott és íratlan törvényeivel, szokásaival.

A Szabad Demokraták Szövetsége ebben a vonatkozásban is rendszerváltást követel, elutasítja a kormányzati titkolózás négy évtizedes diktatúra alatt kialakult rendszerének fenntartására tett kísérletet.

Másrészt az adott kérdésben nemcsak az Országgyűlés, hanem a legszélesebb nyilvánosság előtti titkolózást is elfogadhatatlannak tartjuk, és a leghatározottabban elutasítjuk. A megnövekedett költségvetési hiány – már csak azért is, mert ellentmond a Nemzetközi Valutaalappal kötött készenléti hitelmegállapodás feltételeinek – komoly és sürgősen megoldandó problémát jelent a kormány és az ország számára.

A lakosságnak, amelynek négy évtized után elege van a kormányzati titkolózásból és ködösítésből, joga van tudni a helyzetről és a megoldás mikéntjéről.

Azt természetesen nem feltételezzük, hogy az a kormány, amely most az önkormányzati választások előtt hároméves gazdasági programmal készül az ország elé állni, nem rendelkezik határozott elképzeléssel arról, hogyan fogja néhány héten belül rendezni a költségvetési hiány problémáját. Ha a lakosság szempontjából fájdalommentes megoldást terveznek, akkor az ezzel kapcsolatos hallgatás érthetetlen. Ha viszont a júliusihoz hasonló, az életszínvonalat jelentősen érintő intézkedéscsomagról van szó, akkor a hallgatás erkölcstelen.

(Néhány magyarázó megjegyzés. Számszerű magyarázatba a képviselő nem bocsátkozhatott, mivel ez esetben államtitkot szolgáltatott volna ki. Király Péter, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, a Napzártában közölte, hogy – a tavaly decemberben elfogadott 10 milliárddal szemben – a költségvetési hiány 17-19 milliárd forint. A szeptember 9-i csomag: a költségvetési szerveknél dolgozók minimálbérének biztosítása; béremelés a honvédségnél, fegyveres testületeknél, területi tűzoltóságnál, s állítólag a költségvetésből finanszíroznak terven felüli bányász-hűségjutalmakat is; a másik oldalon pedig – úgy hírlik – nem teljesül az adóbevételi terv. Ha ez így van, akkor az önkormányzati választások után újabb áremeléseknek nézhetünk elébe. A nyári fejlemények pedig azt mutatják: bimbózó demokráciánkban még nem adatik meg a nép legfensőbb képviseletének a költségvetés teljes körű ellenőrzése és ekképpen a kormány hatalmának korlátozása. A júliusi áremelési, költségvetés-kiegyensúlyozási csomagtervet a Ház – az ellenzék figyelmeztetése ellenére – a költségvetési törvény felülvizsgálata nélkül fogadta el, majd ezt követően olyan ’89-es zárszámadást tárgyalt meg, amelynek számos tételéről – Bős–Nagymaros, agrárszektor támogatása, védelmi kiadások stb. – sem a pénzügyminiszter, sem a számvevőszék elnöke nem tudott számot adni.

Szeptember 11-én Tölgyessy Péter SZDSZ-frakcióvezető levelet írt Antall Józsefnek az Országgyűlést megkerülő költségvetés-módosítás tárgyában; válaszában a miniszter úr egy jó rendszerváltás előtti törvényre – az 1979-es állami pénzügyekről szólóra – hivatkozott. – E. J.)






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon