Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvényjavaslat vitazárója, 1991. július 10.

„Egyházellenes, hangoztatták többen is a Fiatal Demokraták, a Szabad Demokraták és a Magyar Szocialista Párthoz tartozó képviselők közül. Ezen belül egyházellenes elsősorban azért, mert csak a nagy, úgynevezett történelmi egyházak szempontjait helyezi előtérbe, és ezzel szembeállítja őket a kisebb egyházakkal és a felekezetekkel. (…)

Ami a nagy egyházak és a kis egyházak kérdését illeti, és a kivételezettség problémáját érinti, hogy ne mondjam itt napjaink varázsszavát, a diszkrimináció alkalmazása, mint jelenség tekintetében az alábbiakat szeretném kijelenteni.

Én azt hiszem, hogy képviselőtársaim bővebb indoklás nélkül is, ami egyébként itt a Házban meggyőzően elhangzott… tökéletesen tisztában vannak azzal, ezek az úgynevezett történelmi egyházak töltik be azt a társadalmi szerepet hazánkban, amelynek a biztosítását kívánjuk elősegíteni a jelen javaslattal is, nem vitatva és kétségbe nem vonva azt, hogy a kis egyházak és a felekezetek jogi, közjogi és alkotmányjogi értelemben természetesen egyenlők, és ez az egyenlőség nem szenvedhet csorbát, mégis azt hiszem, hogy az előbbi megállapítás szociológiai megalapozottsága kétségtelen. Nyilvánvalóan ebből következik az is, hogy az ateista világnézeten alapuló, közel fél évszázados diktatúra jogtipró intézkedései éppen ezeket a nagy egyházakat sújtották, amikor megfosztották őket a társadalmi szerepük megvalósításának esélyétől és lehetőségétől.”

A pártállami ítéletek megsemmisítésével foglalkozó harmadik törvényjavaslat előadói beszéde, 1992. január 27.

„…bár van egy jól körülhatárolt bűncselekményi kör, amely miatt ez a semmisségi javaslat életre hívható, a jelen esetben a bíróság mérlegelési tevékenységétől nem tudunk eltekinteni, tehát a gyakorlati alkalmazása nem nélkülözheti a jogalkalmazói vizsgálatot. (…)

Méltányos lehet például egy írógép lopása, ha azon röplapokat fogalmaztak, természetesen a semmisséget eredményezze. De esetleg egy dolog elleni erőszakkal társtettesként több százezer forintos nyomdagépre elkövetett lopás, eltulajdonítás már szerintünk túlmutat azon, hogy mindezt csupán a nyomtatás érdekében kellett megtenni.”

Hozzászólás a második kárpótlási törvényjavaslat vitájához, 1992. január 28.

„Felhívnám a képviselő úr (Pál László – r. s.) figyelmét, hogy az első kárpótlási törvény világosan rendelkezik arról, hogy hol és milyen körben, állami tulajdonú földek külön privatizációhoz, illetve kárpótláshoz kapcsolódó eljárása során kell kárpótlási jegyet elfogadni. Semmi akadálya nincsen tehát annak, hogy ez a többszörös nagyságrenddel kevesebb létszámú földben károsult kárpótlásra jogosult ebből a korból, földdel kapcsolatban nyerjen kárpótlást.”

Válasz Gulyás József (SZDSZ) „Kormány érvényes jogalkotási program nélkül, képviselők éves munkaprogram nélkül, avagy vak vezet világtalant?” címmel benyújtott interpellációjára, 1992. február 18.

„A címmel kapcsolatban még mindig egy másodpercet ennél a fontos kérdésnél – talán túllépve az öt percet – elidőzve, azt kell megállapítanom, tisztelt képviselő úr, ha a „vak vezet világtalant” kitételre gondolok, hogyha én a képviselő úr stílusában szeretnék válaszolni tömören, akkor azt mondhatnám, hogy annak a bizonyos embernek, aki a fától az erdőt nem látja, valószínűleg nincsen igaza, de nem akarok így válaszolni, úgyhogy ezt csak megjegyzem… (Dr. Hack Péter: Ha-ha-ha!) …mint teljesen indokolatlan és azt hiszem alaptalan címadást, ami a parlamenti interpellációk gyakorlatában talán nem szokatlan, de mindenesetre szót érdemel részemről.”

Vitazáró a bírók előmeneteléről szóló törvény módosításának javaslatáról, 1992. október 27.

„Még egyszer szeretném hangsúlyozni: tisztelt támogatásukat a kormány nevében kérem, és bízom abban, hogy minden csúsztatás, minden nem létező és megalapozatlan kijelentés – például olyanok, mint a Vastagh Pál képviselő úr által említett, hogy feszült a viszony az igazságügy-miniszter és a bírói kar között, aminek nyoma sincsen.”

Napirend előtt azzal kapcsolatban, hogy az MTV elnökének felfüggesztése miatt az ellenzéki képviselők több parlamenti bizottságból kivonultak, 1992. december 14.

„Ez az a bizonyos törvény előtti egyenlőség, amelyre vonatkozólag sok száz évig harcoltak a polgári demokrácia hívei. Így tehát minden olyan kijelentés, amely az általam irányított vizsgálat alapján vizsgálat alá vont felfüggesztett elnök úrtól ebben a körben – amelyet nem kívánnék külön minősíteni, mert nem szeretném, ha bárki is a vizsgálat lefolytatóját bármilyen mértékben is elfogultsággal illetné… (Derültség a bal oldalon) …nem szeretném, ha ez előfordulna, és bárkiben ez a vélemény kialakulna. Ezért nem minősítem azokat a kijelentéseket, amelyekkel a tévé elnöke – hogy csak egyetlenegy példát mondjak itt önök előtt – a magyar parlament elnökét kívánná fegyelmi felelősség elé állítani annak elmulasztása miatt, hogy mintegy 30 hónapja, nem tudom kinek az időhúzó magatartása miatt, a tévé és rádió jogállását szabályozó törvény megalkotása késlekedik.”

Ugyanebben a napirend előtti vitában.

„Szeretném felhívni Hack Péter képviselőtársam figyelmét, úgy is mint a büntetőeljárás-jog kiváló művelőjének a figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaságban az önök által igen nagy többséggel megválasztott legfőbb ügyész és szervezete köteles hivatalból gondoskodni a törvényességről, és akkor, ha a kormány egy-egy kirívó ügy kapcsán vizsgálat keretében olyan adatok birtokába jut, amelynek kapcsán büntetőfeljelentést is kényszerül tenni, akkor egy pluszt vállal magára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a továbbiakban… (Derültség a bal oldalon) …pluszkötelezettséget vállal magára. Nem olyan nevetséges a dolog, mint ahogy azt gondolják, kedves ellenzéki képviselőtársaim.”

Válasz Horváth Aladár (SZDSZ) „Lehetségesek-e jogi eszközök a faji megkülönböztetéssel szemben?” című interpellációjára, amelyben az interpelláló megemlíti, hogy „egy sárospataki szórakozóhely kidobólegényei a helyi roma szervezet kérésére aláírásukkal is tanúsították, hogy a helyiség tulajdonosának utasítására egyetlen cigányt sem engedhetnek be”. 1993. november 23.

„Azzal szeretném kezdeni, hogy annak a több ezer önkormányzatnak, annak a több száz rendőri szervnek, annak a több százezer munkaadónak és annak a nagyon sok egyéb szervnek a nevében visszautasítsam azt a megállapítását, amely, sajnos, a kérdésfeltevésből következik: mintha mindennapi tapasztalat fogalmaztatta volna meg önnel azt, hogy nap mint nap a roma kisebbség általános tapasztalataként kellene ezt a faji diszkriminációt megélnie. Kérdéséből ugyanis úgy tűnik, mintha itt Magyarországon, a Magyar Köztársaságban elharapózott volna a faji egyenlőség megsértése, és valami sürgős jogi szabályozásra lenne szükség.

A helyzet szerencsére nem ez, tisztelt képviselő úr, tisztelt Országgyűlés, és nem is az, ami képviselő úr állít kérdésében: hogy Magyarországon pusztán deklarálják a jogszabályok a faji megkülönböztetés tilalmát. Ezért nagyon röviden, tényleg az időt kímélve csak fölsorolnám azokat a – nem deklaratív jellegű – jogszabályokat, amelyek teljes mértékben kizárják az ön által említett és egy sárospataki vendéglő kidobófiúi által jegyzőkönyvbe mondott, de semmivel nem igazolt – ahogy ön mondja: soha tanúkkal nem igazolható – esetet, ami, ha esetleg meg is történik, szerencsére talán súlyos faji megkülönböztetésnek nem minősíthető ma Európában és Magyarországon.”

• Belföld