Skip to main content

Szereztünk egy hírt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Csongrád megyei 4. választókerület jelöltjét, Hajdu Jánost az egész ország ismeri. A Baranya megyei 1. számú választókerületben induló dr. Lusztig Péterről valószínűleg csak szűkebb pátriájában, Pécsett tudnak. A Beszélő néhány adattal és idézettel talán életszerűbbé teheti hősünk politikai életrajzát.

Reformrendőr

A most 47 éves Lusztig Péter a sorkatonai szolgálatot cserélte fel a rendőri szolgálattal, s egyúttal belépett az MSZMP-be. Rendőrként levelezőn végezte el a jogi egyetemet. A rendszerváltás előszelében, amikor Túrós András belügyminiszter-helyettes a régi rendőri vezetői gárda jelentős részét reformkáderekkel cserélte ki, Lusztig – korábban főkapitány-helyettes és a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja – Baranya megye rendőrfőkapitánya lett. 1990 őszén a parlament módosította a rendőrök szolgálati viszonyáról szóló törvényt: a főkapitányi és kapitányi állásokat ettől kezdve pályázati rendszerben töltötték be. A szakmai zsűri a működő főkapitány pályázatát ítélte a legjobbnak, az országos főkapitány mégis mást nevezett ki megyei főkapitánynak. A leváltott vezető (rangját tekintve rendőr ezredes) nyugdíjazását kérte.

Hírszerző

Rendőrtiszti pályafutásának jelentős részét Lusztig az állambiztonsági szervezetben töltötte. Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvénytől azonban akkor sem kell tartania, ha képviselővé választják. A tehetséges rendőrtiszt a III/I-es Csoportfőnökség, azaz – mint hivatalos életrajzában írja – a hírszerzés kötelékében dolgozott: ezt a munkakört sosem tekintették az elnyomó rendszer szolgálatának. Hiába javasolta Mécs Imre, hogy a III/III-as ügynököket meg a „pufajkásokat” fenyegető átvilágítást terjesszék ki az állambiztonsági szervezet egészére, indítványát a kormánypárti többség leszavazta.

Pedig a megyei rendőr-főkapitányságok III/I-es hírszerző alosztályai nem a NATO, hanem inkább a külföldi kapcsolatokkal rendelkező magyar állampolgárok titkait kutatták, és szorosan együttműködtek az állambiztonság többi alegységével. Ennek az együttműködésnek a gyakorlatáról szól dr. Lusztig százados cikke, amely a „szigorúan titkos” minősítésű Hírszerző Szemle 1983. évi 1. számában jelent meg:

„…a népgazdasági, idegenforgalmi, tudományos és felsőfokú oktatási intézményekben kiépített elhárítási pozíciók alkalmasak a mi hírigényeink kielégítésére is… A társalegységek (ti. a III/II-es kémelhárítás és a III/III-as belső elhárítás – a szerk.) operatív tisztjeivel, vezetőivel szoros, napi munkakapcsolatot alakítottunk ki… A felsőfokú oktatási intézmények az alosztály kutatási területének nagyon fontos részei. A jelöltek (ti. a beszervezésre alkalmasnak látszó »tippek« – a szerk.) anyagainak kiemelésében, tanulmányozásukban a jelenleginél több szerepet kaphatnának az »SZT«-tisztek. A belső elhárítás hálózatából több személyt vettünk át (ti. III/III-as ügynököt – a szerk.) …a III/III. osztály ösztöndíjas hallgató segítségével két bizalmas nyomozásban is eredményes munkát végzett.”

Az ambiciózus hírszerző, aki alosztályával együtt gyakran vesz részt össz-állambiztonsági feladatok végrehajtásában – például falfirkálás, zászlótépés elkövetőinek felderítésében –, építő szellemű bírálatával is segíti szervezete munkáját, írása befejező részében rámutat az elhanyagolt területekre:

„– Pécs rk. püspöki székhely. Az egyházmegye vezetői jelentős nyugati, Vatikán-i kapcsolatokkal rendelkeznek. Bár az alosztály megalakulásakor (1969-ben – a szerk.) történtek kísérletek a pozíció kiépítésére, ez azonban idővel elhalt.

– Jelentős társadalomtudományi kutatóhelyek vannak. Ezek nyugati kapcsolatai nem túl szélesek, de egy-két kutató jelentős személyi kapcsolatkört épített ki. Felhasználásukra eddig lényeges erőfeszítést nem tettünk.

– Nincs megnyugtatóan megoldva – több kísérlet ellenére sem – az útlevélkérelmek (kérelmezők) közötti kutatómunka…”

A vállalkozó meg az elkötelezett kampányfőnök

Leszerelése után Lusztig Péter ügyvédként és vállalkozóként tevékenykedett. Résztulajdonosa és feltehetőleg szellemi irányítója volt a Cash Trade nevű – több volt rendőrt foglalkoztató – vagyonőrző kft.-nek. A vállalkozást utóbb eladták, a vevő csak azt nem tudta, hogy a cég – elsősorban adó- és társadalombiztosítási – tartozása 35 millió forintra rúg.

Lusztig élettársa, a megyei rendőrkapitányság volt sajtósa egy könyvelőcég tulajdonosa lett. Ez a cég vezette a Tribu betéti társaság, illetve jogutódja, a T and KG Kft. könyvelését; ez utóbbi két vállalkozás az Állami Bankfelügyelet februári feljelentése szerint jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet folytatott. A nyomozást, minthogy a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság elfogultságot jelentett be, a Veszprém megyei rendőrség végzi. Tájékoztatásuk szerint (lásd Népszabadság, 1994. április 22.) a T and KG tőketartozása 1,9 milliárd forint. Az összeg jelentősen meghaladja a kft. vagyonát, így a befektetők – akik között állítólag rendőrtisztek is vannak – aligha látják viszont a pénzüket. A könyvelőnő és a képviselőjelölt ellenben, akik eddig egy panell-lakásban laktak együtt, külön-külön építtetnek társasházi lakást. Bár Lusztig Péter ellen nem folyik eljárás, a volt főkapitány nemrégiben felkereste magasabb állásba került egykori kollegáit, és a segítségüket kérte – tudomásunk szerint hiába.

1990-ben a mandátum megszerzése többeket megmentett a folyamatban lévő vagy fenyegető büntetőeljárás következményeitől: az amnesztiának ez a formája egyeseknek ma is jól jöhet.

Lusztig ezredes képviselői kampányát egy másik volt rendőr, Szőke Attila vezeti. A kampányfőnök viharosabb körülmények között vált meg a rendőrségtől, mint a képviselőjelölt. 1991. október 22-én Pécsett, a rendőrség hivatalos október 23-i megemlékezése után – a korábbi évek szokásának megfelelően, de az új főkapitány tilalma ellenére – néhány rendőrtiszt megkoszorúzta a megyei főkapitányság udvarán álló, félig már lebontott karhatalmista emlékművet. Az ügyben Trombitás Zoltán pécsi fideszes képviselő interpellált. Válaszában Boross belügyminiszter elmondta, hogy az illegális koszorúzókat eltávolították, illetve eltávolítják a rendőrségtől. Valójában a megemlékezés több mint húsz résztvevője közül csak négyet menesztettek: a vélelmezett kezdeményezőket. Szőket Attila, az emlékezetes Münnich Ferenc Társaság alapító tagja ez utóbbiak egyike volt.

Lusztig Péter az MSZP Baranya megyei listájának jószerivel esélytelen ötödik helyén áll, az országos listán pedig nem szerepel. A szocialisták a megye 1. számú választókerületében egy fiatal tanárt akartak indítani, Kocsi Lászlót, az MSZP megyei ügyvezető elnökét. A helyi szervezetben azonban a jelöltválasztáskor Lusztig ezredes körének akarata érvényesült, Kocsi László kiszorult a siklósi választókerületbe.

Lusztig Pétert egyébként felkészült, jól vitázó jelöltnek mondják. Szakmai múltja alapján lehet még belőle a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter is.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon