Skip to main content

A vihar kapujában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szombaton, április 23-án a Fidesz nagy banzájt rendezett a patinás Marczibányi Téri Művelődési Házban. Orbán Viktor kommendálta a párt II. kerületi képviselőjelöltjeit, Illés Zoltánt és Módos Mártont. A nagygyűlés jól sikerült, végeztével kitűnő hangulatban távoztak a résztvevők.

Illés Zoltán előbb volt széles körben ismert Duna-körös környezetvédő, mint Fidesz-képviselőjelölt. Egyike azon „zöld”-szakembereknek, akiket az Antall-kabinet a mozgalomból a társadalom és a kormány szívének együtt dobbanását – legalábbis vízlépcsőügyben – biztosítandó behívott a szakapparátusba. Néhány hónap múlva a környezetvédelem hivatali hierarchiája kilökte őket. A kis csoportból az ifjú Illés Zoltán került a legmagasabb polcra: helyettes államtitkár volt 1990. július 10-től 1991. január 1-jéig. Akkor még volt televízió, a Napzártából az országos nyilvánosság megismerhette Illés Zoltán kisfiús, pápaszemes arcát. Aztán megnyerte magának a Fidesz. Előbb az Erzsébetvárosban indították, a Demszky megürült helyére kiírt időszaki választásokon, majd most, 1994-ben a II. kerületben.

Illés Zoltán, három Fidesz-aktivista fiú meg egy lány – mint a hétfő reggeli Népszabadságból, Magyar Hírlapból és Magyar Nemzetből megtudhattuk – a közeli Kisrókus utcában, egy pizzériában ült le vacsorázni. Jókedvük volt, virítottak rajtuk a fideszes jelvények, s kérésükre a Marxim pultosai egyszer fel is tették a nagygyűlésen bemutatott Fidesz-induló kazettáját. „Narancsliget lesz Magyarország.” Fél egy körül hazafelé indultak, Illés Zoltán a Kisrókus utca sarkán lakik. Csakhogy útközben egy veszekedő szerelmespárt kellett megkerülniük, ám a fiú utánuk eredt, és beléjük kötött. Rövid szóváltás után füttyentett, s ezt követően a Kisrókus utcai iparvágányon veszteglő tehervonatok árnyékából 8-10 fiatal rontott a fideszesekre. Ki a földre esett, ki el is ájult, majd a támadók eltakarodtak. Az egyik sérült vérző szájjal visszatámolygott a Marximba, és megkísérelte előadni, hogy mi történt. A személyzet megdöbbenve konstatálta, hogy a leírt támadók szintén ott üldögéltek egész éjszaka. Illés Zoltán és a többiek a közeli Fidesz-irodába mentek, s onnan hívták fel a rendőrséget. A mozgósított járőrök az újságok szerint a Moszkva téren igazoltatták és azonosították is a csoportot, legalábbis hat embert.

A továbbiakról kissé ellentmondásos kép kerekedik ki. A Népszabadság és a Magyar Hírlap hangsúlyozza, hogy Illés Zoltán szerint a támadásnak nem volt politikai tartalma. A Magyar Nemzetben viszont az áll, hogy Illés Zoltán sem a politikai tartalmat, sem annak hiányát nem állítja biztosan. Ezt erősítette meg lapunknak is. Velünk együtt kicsit gyanúsnak találja a támadás szokatlan körülményeit, mintha az túlságosan rendezett lett volna.

A II. kerületi rendőrkapitány azt közölte, hogy amíg a vizsgálat le nem zárul, nem nyilatkozik, de abban biztos, hogy az attaknak nincs politikai éle. A támadók mindenesetre szombatról vasárnapra virradó éjszaka a Moszkva térről bántatlanul hazamehettek. De hát az efféle csoportos garázdaságot nagyon nehéz rekonstruálni.

A magunk részéről az esetet legalábbis furcsának találjuk. Illés Zoltánt nem úgy ismerjük, mint tipikus hőzöngőt, utcai kötekedőt. Érdeklődve várjuk, mit nyomoz ki a rendőrség. Sajnos nem lehetetlen, hogy itt állunk a vihar kapujában. Tíz nap múlva választás!












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon