Talán két éve is van annak, hogy J. C. Brada csehszlovák születésű, „keményen” neoliberális beállítottságú híres amerikai szovjetgazdaság-kutatóval beszélve, a nálunk szokásos ellenérvekkel bíráltam azt az elképzelést, hogy az állami vállalatok vagyonát valamifajta „kuponok” formájában ki kellene osztani az állampolgárok között.
Tisztelt Ház!
A rendkívüli ügy, amelyben a szabad demokrata képviselőcsoport nevében szót kértem, az, hogy a kormány szeptember 9-i ülésén az alkotmányt sértő módon módosította az állami költségvetést. A módosítás után és részben annak következtében a költségvetés hiánya az Országgyűlés által jóváhagyott mértéket lényegesen meghaladja. Ez a helyzet nyilvánvalóan nem tartható. A júliusi csomagterv után hamarosan újabb kényszerintézkedésekre lehet számítani.
A kormány mostani költségvetés-módosítása még a júliusinál is különösebb.
Az ínség zavara
A vállalati sorban állások felszámolására a kormány olyan programot dolgoz ki – írja a dokumentum –, amely a 40-50 legnagyobb és csődhelyzetben lévő sorban álló vállalatnál „állami, banki és privatizációs eszközökkel összehangoltan eléri a felduzzadt tartozásállomány apadását. Ugyanakkor, a következő programpont szerint, a kormány csődeljárásokat indít 30-40 tartósan veszteséges vállalat ellen.
Cikkében Laki Mihály kétségbe vonja az SZDSZ gazdasági programja azon célkitűzésének realitását, hogy 1994-re az inflációt egy számjegyűre szorítjuk vissza.
Kételyeire adott válaszomat hadd kezdjem annak leszögezésével, hogy valóban előállhatnak olyan – bármely jövendőbeli magyar kormány által elháríthatatlan – körülmények, amelyek a cél megvalósítását lehetetlenné teszik.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét