Skip to main content

A Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői testülete és az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportjában létrejött Liberális Koalíció megállapodása

Vissza a főcikkhez →


Magyarország jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a szabadelvű irány a választók előtt kormányképes alternatívaként megjelenjen, és a következő választások után hazánkban is kialakuljon a modern demokráciákban szokásos parlamenti váltógazdaság. Ez a szabadelvű alternatíva csak akkor jöhet létre, ha a Szabad Demokraták Szövetsége ismét erőteljes, dinamikusan növekvő párttá válik, amely képes arra, hogy belső sokféleségét közös szellemiséggé ötvözze, és egységes politikával lépjen a nyilvánosság elé. Ehhez arra van szükség, hogy a szövetség a gyakorlati politika új meg új helyzeteiben és politikai programja fejlesztése közepette is ragaszkodjék a szabadság és szolidaritás azon alapelveihez, amelyeket az Elvi nyilatkozat és A rendszerváltás programja foglalt össze.

A szövetség vezető szerveinek, a platformoknak és egész szervezetének határozottan kell fellépnie azokkal a csoportokkal, szervezetekkel és áramlatokkal szemben, amelyek bármiféle „nemzeti” érdekre hivatkozva, bármilyen színezetű szociális vagy politikai „radikalizmusból” megkérdőjelezik az SZDSZ alapelveit, így különösen

– az emberi méltóság és az emberi jogok sérthetetlenségének elvét;

– a jogállamiság következetes érvényesülésének, a hatalmi ágak tényleges elválasztásának, az alkotmányos intézmények iránti állampolgári tisztelet megőrzésének elvét;

– a sajtó – a korszerű technika körülményei között is – változatlanul érvényes, törvényekkel védett szabadságának elvét;

– a közös terhekből a törvény megszabta mértékben részt vállalt tulajdon sérthetetlenségének, a jogszerűen kialakult és kialakuló vagyoni különbségek tiszteletben tartásának elvét;

– az egyenlő jogi feltételeket biztosító törvények keretei között a gazdasági verseny szabadságának elvét;

– a közös érdekeiket védelmező csoportok, s közülük különösen a munkavállalók, az esélyek egyenlőségén alapuló szervezkedési szabadságának elvét;

– a szabad versenyben lemaradt vagy hátrányos helyzetű csoportokkal vállalt szolidaritásnak, a velük kapcsolatos társadalmi kötelezettségek fenntartásának elvét;

– a magánéletbe való kéretlen állami, társadalmi vagy világnézeti beavatkozás tilalmának elvét;

– a kisebbségek, a másság tiszteletének, a kisebbségi jogok védelmének elvét;

– az állam és az állami intézmények világnézeti semlegességének, az állam és az egyházak különválasztásának elvét;

– a múlt lezárásával, a történelmi igazságtétellel kapcsolatban a jogállamiság elvét.

A Szabad Demokraták Szövetsége egységes abban a meggyőződésben, hogy a rendszerváltás tartalma nem „őrségváltás”, a régi hatalmi elit lecserélése, hanem az átfogó politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetváltás, a polgári társadalom autonóm tagolódásának megteremtése, a demokratikus közélet, a félelemtől, a tekintélyelvűségtől mentes emberi viszonyok kialakulása mind az országos politikában, mind pedig a helyi társadalmakban. Ennek értelmében az SZDSZ elutasítja az olyan „történelmi igazságtételt”, amely a még törékeny jogállamiságunk kereteit feszegetné, s amely romboló indulatokat gerjeszthet. Ehelyett arra törekszünk, hogy a magyar társadalom építő energiái szabaduljanak fel.

Az SZDSZ egész szervezete folyamatos politikai támogatást nyújt a szövetség országgyűlési képviselőcsoportjának, segíti az önkormányzatokban dolgozó szabad demokratákat, és fellép a szabad demokrata vezetésű önkormányzatok eredményes működéséért. A fontos döntéseket a képviselőcsoportok előzetesen egyeztetik az SZDSZ illetékes szerveivel. Az SZDSZ minden egyes szervezetének és minden megválasztott vezetőjének erkölcsi kötelessége, hogy – tiszteletben tartva a képviselők és a frakciók autonómiáját – támogassa az SZDSZ színeiben megválasztott képviselők tevékenységét. Az SZDSZ elítéli a szabad demokrata képviselők és polgármesterek lemondatására irányuló törekvéseket, illetve csak abban az esetben fogadja el, támogatja őket, ha bebizonyosodott, hogy a képviselő vagy polgármester súlyosan megsértette a törvényeket, illetve, ha politikai döntéseivel vét az SZDSZ liberális alapelvei vagy fontos politikai érdekei ellen. Azokat, akik megbénítják vagy lejáratják a képviselőcsoportokat, az SZDSZ illetékes testületei felszólítják a mandátumukról való lemondásra, és kizárják a szövetségből. A viták, amelyeknek helyük van egy liberális pártban, nem vezethetnek a szabad demokrata képviselőcsoportok szétrombolásához vagy megbénításához.

Az ügyvivői testület és a Liberális Koalíció sajnálatosnak tartja, hogy – döntően a parlamenti többség kompromisszumképtelensége miatt Magyarországon szakadék alakult ki a kormánypártok és az ellenzék között, és a kormánykoalíció pártjai nem versengő politikai erőknek, hanem ellenségeknek tekintik az ellenzéki pártokat.

Úgy vélik, hogy a szembenálló erők között nem alakulhat ki a kívánatos politikai együttműködés, amíg a kormánykoalíció – s különösen az MDF, illetve a kormány

– folytatja a központosító politikáját, nem tartja tiszteletben a nagy rendszerek (oktatás, társadalombiztosítás, önkormányzatok, egyházak, sajtó) autonómiáját, és nem mutat nagyobb kompromisszumkészséget annak érdekében, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek biztosítják az autonóm működés feltételeit;

– amíg meghatározó személyiségei nem hagynak fel azzal, hogy kétségbe vonják: törekvéseiben az ellenzék éppúgy az ország javát tartja szem előtt, mint a kormánypártok;

– amíg folytatja kliensrendszere kiépítését;

– amíg nem fordul szembe a bosszúállást követelő indulatokkal.

A kormánypártok politikájával kapcsolatos súlyos aggályok nem teszik értelmetlenné a törekvést a velük való párbeszédre.

De mivel a kormánypártok törekvéseit az említettek határozzák meg, nélkülözhetetlen az együttműködés az ezen törekvésekkel szembenálló politikai erőkkel.

Az ügyvivői testület és a Liberális Koalícióba tömörült platformok törekszenek arra, hogy egységes politikával lépjenek a nyilvánosság elé. Ennek érdekében: 

– a Liberális Koalíció képviselői meghívottként részt vesznek az ügyvivői testület ülésein;

– a Liberális Koalíció képviselői jelentősebb elvi állásfoglalásaik és akcióik meghirdetése előtt tájékoztatják az ügyvivői testületet;

– az ügyvivői testület és a Liberális Koalíció azokat a csoportosulásokat tekinti platformoknak, amelyek nyilvános rendező elvek alapján működnek és nyilvános üléseket is tartanak;

– a megyei, illetve a területi egyeztető testületek üléseinek, valamint az országos tanácstagok regionális egyeztető megbeszéléseinek időpontját a 4x4 oldalas nyilvánosságra hozza;

az ügyvivők biztosítják, hogy az országos szervezői értekezleteken a platformok képviselői szót kapjanak;

– az ügyvivők biztosítják, hogy a platformok nézetei megjelenhessenek az SZDSZ belső nyilvánosságában, hogy az országgyűlési csoport platformjainak képviselői részt vehessenek az SZDSZ országos szervezeti életében.

Az ügyvivői testület és a Liberális Koalíció jelen megállapodást kötelezőnek tekinti, és az OT, illetőleg a nyilvánosság előtt képviseli.

Az ügyvivői testület jelen megállapodáshoz az SZDSZ OT megerősítését kéri.

Budapest, 1992. április 13.

az ügyvivői testület nevében
Béki Gabriella, Mécs Imre, Tölgyessy Péter,

a Liberális Koalícióban tömörülő országgyűlési képviselők platformjai nevében
Magyar Bálint, Hack Péter, Pető Iván, Nagy András, Wekler Ferenc,

Tamás Gáspár Miklós,
a tárgyalások vezetőjeként
Tardos Márton,
az országgyűlési képviselőcsoport vezetője









































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon