Skip to main content

Van-e jobb alternatíva?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Elkészült a javaslat a kormány hároméves intézkedési programjára, melynek célja a Magyar Köztársaság gyermekeinek és fiatal polgárainak védelme, jövőjük fokozott biztosítása.

Naptévé: Vendégeink Nácsa Eszter és Eperjessy Tamás, az IDE, az SZDSZ ifjúsági szervezete ügyvivői. Tényleg, kinek kellene törődni a fiatalokkal, egyáltalán kell-e valakinek külön is törődni a fiatalokkal?

Nácsa Eszter: Mi úgy gondoljuk, hogy az államnak van néhány olyan tartozása a fiatalokkal szemben, amit a közeljövőben mindenképpen le kéne róniuk.

Naptévé: Önök enyhén szólva illuzórikusnak nevezték és gyakorlatilag használhatatlannak mindazt, amit az ifjúsági kormányprogram tervezete tartalmaz.

Eperjessy Tamás: Igen, ezzel a programtervezettel szemben nagyon komoly kifogásaink merültek fel. Elsősorban az, hogy széteső, és nincsenek benne konkrétumok. Olyan kifejezéseket használ, hogy koordinál, felülvizsgál: ezeket sem most, sem később nem lehet számon kérni. Legfőbb kifogásunk pedig az, hogy nincsen költségvetési hozzárendelés a tervezethez, még az idei tervekhez sem.

Naptévé: A program jó szándékát nyilvánvalóan nem lehet megkérdőjelezni. Mégis, milyen konkrétumoknak kellene szerepelnie benne? Egy ilyen keret tartalmazhatja-e a részleteket is?

E. T.: Ha mi dolgoznánk ki ezt a programot, mindenképpen fontos, hogy minden érdekelt véleményére kíváncsiak lennénk. Semmiképpen nem terveznék többet, mint amire pénzügyi keretem van, s mivel jelenleg az ifjúságon belül elég rossz a helyzet, és tengernyi feladat vár megoldóra, kiválasztanék két-három olyan szempontot, ami prioritást élvezne a többivel szemben. Ez az, amit most, ebben a helyzetben meg kell tenni.

Naptévé: Az IDE hogy gondolja, van-e jobb alternatíva?

N. E.: Mindenképpen volnának olyan dolgok, amelyeket azonnal meg kéne oldani. Így például rendelkezésünkre áll egy olyan adat, hogy 14 és 16 éves korosztályban, mintegy hatvanezren vannak munka nélkül, akiknek esélyük sincs munkanélküli-segélyre. Ezért gondoltunk arra, hogy létre kéne hozni külön számukra egy olyan alapot, amely biztosítaná, hogy amíg nem találnak munkát, ők is kaphassák a munkanélküli-segélyt. Nagyon érdekes az a tény is, hogy Közép-Kelet-Európában a rendszerváltozás után az öngyilkosság a felnőtt lakosság körében csökkent, egyedül Magyarország az, ahol az ifjúság körében az öngyilkosság ugrásszerűen megemelkedett. Ez nyilván annak az eredménye, hogy a fiatalok lakás és munka nélkül vannak. Tehát úgy gondoljuk, hogy ebben a tervezetben is mindenképpen szót kellett volna ejteni erről, és valamiféle megoldási alternatívát föl kellett volna mutatnia a kormánynak.

Naptévé: Milyennek kell lennie egy jó gyesnek, gyednek, és milyen családipótlék-konstrukció kellene?

N. E.: Figyelembe kéne venni a szociális szempontokat: hogy fiatal házasok, illetve olyan házasok, akik esetleg még tanulnak vagy nincs munkájuk, élvezzenek ezekben a konstrukciókban előnyt azokkal szemben, akiknek már rendezett hátterük van a gyermekvállaláshoz.

Naptévé: A kormány konzultált az ifjúsági szervezetekkel, függetlenül azok pártállásától, amikor ezt a tervezetet előkészítette?

E. T.: Igen, voltak konzultációk, ezek azonban véletlen szemeknek nevezhetők, hiszen öt szervezetet választottak ki, hogy ezt a programtervezetet véleményezze. Egyébként jellemző, hogy két óra állt rendelkezésünkre a tervezet megismerésére, és máris véleményt kellett mondani róla.

Naptévé: Valójában ki képviseli ma a magyar ifjúságot? Hiszen a KISZ széthullása, szétesése után meglehetősen sok ifjúsági szervezet jött létre, gyakorlatilag minden pártnak van valamiféle ifjúsági szervezete, ugyanakkor ezek befolyása alig-alig érződik.

E. T.: Igen, nagyon súlyos gond, hogy ezeknek a szervezeteknek a nagy része tömegbázis nélkül tevékenykedik. Különböző szakmai és politikai ifjúsági szervezetek vannak, azonban a közöny, amely a társadalomban most megnyilvánul, őket sem kerüli el. A legfontosabb talán az, hogy jelenleg a különböző középiskolás és felsőoktatási érdekvédelmi szövetségek képviselik leginkább az ifjúságot.

Naptévé: Ha ennyire elégedetlenek ezzel a tervezettel, készül-e egy ellenzéki ifjúságpolitikai koncepció?

N. E.: Természetesen dolgozunk a Szabad Demokraták Szövetségének megfelelő parlamenti képviselőivel egy olyan javaslatterven, amelyik ennél a tervezetnél reményeink szerint jobb lesz, használhatóbb. De természetesen a költségvetés legfontosabb lépése volna, hogy elkülönítsen egy olyan összeget, amit később, a parlamenti vita során ne kurtítsanak meg megint az ifjúság rovására.

Naptévé: Nagyon szépen köszönöm.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon