Skip to main content

Joseph von Ferenczy úr részére

Vissza a főcikkhez →


Tisztelt Ferenczy Úr!

Csalódottan vették tudomásul az újonnan alakult demokratikus pártok Somogy megyében, hogy a kommunista befolyás alatt álló Somogyi Hírlap szerkesztősége az Axel Springer privatizációs tevékenysége folytán érintetlenül mentette át lapelődjének, a szélsőbaloldali beállítottságú Somogyi Néplapnak a szellemiségét.

Azt reméltük – ismerve, hogy Axel Springer nem tűr meg semmiféle diszkriminációt, sőt megköveteli lapjaitól az objektivitást, és tág teret ad a polgári demokratikus eszmék kibontakozásának –, hogy ez az irányvonal tör magának utat Somogyban is.

Kétségtelen, hogy a privatizációs folyamat eredményeként a lap megjelenési formájában színesebb lett, és a közeljövőben beépítendő technika révén korszerűbbé, európaibbá fog válni. Fel kell azonban hívnunk a becses figyelmét az alábbiakra:

A szerkesztőséget még mindig a volt állampárt által kinevezett főszerkesztő vezeti, arrogáns, diktatórikus módszerekkel. Négy hónap elteltével még mindig nincs kollektív szerződés, működési szabályzat és munkaköri leírás. Nem tette lehetővé a főszerkesztő – dr. Kercza Imre – a szabad szakszervezet megalakulását, így biztosította magának azt, hogy a diktatórikus módszerek teljes skáláját alkalmazhassa.

Megakadályozta, hogy demokratikus újságírók a laphoz kerüljenek, illetve mindent elkövetett annak érdekében, hogy a polgári gondolkodásúak ne érezhessék magukat biztonságban.

Demokratikus pártjaink sohasem lehetnek biztosak abban, hogy állásfoglalásaikat, híreiket hitelesen közlik, illetve ki vannak téve annak, hogy ezeket olyan szövegkörnyezetbe szerkesztik, ami az olvasót megtéveszti, közleményeik igazságtartalmát megkérdőjelezi.

Véleményünk szerint helyzetünk – mivel a Somogyi Hírlap megyénkben az egyetlen napilap – tarthatatlan, és a szerkesztőség jelenlegi működése visszaélés az Axel Springer névvel. Kérjük szíves támogatását, hogy felvetéseinkre az illetékesek által egy alapos vizsgálatot követő megbeszélés során kapjunk választ.

Kaposvár, 1990. szeptember 9.

Szívélyes üdvözlettel:

(Kereszténydemokrata Néppárt, Független Kisgazda- és Polgári Párt, Szabad Demokraták Szövetsége, Politikai Foglyok Országos Szövetsége Somogy megyei szervezetei)






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon