Skip to main content

Egy hivatalos magánlap, avagy a felsült panaszkodók

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Joseph von Ferenczy úr részére


Tisztelt Ferenczy Úr!

Csalódottan vették tudomásul az újonnan alakult demokratikus pártok Somogy megyében, hogy a kommunista befolyás alatt álló Somogyi Hírlap szerkesztősége az Axel Springer privatizációs tevékenysége folytán érintetlenül mentette át lapelődjének, a szélsőbaloldali beállítottságú Somogyi Néplapnak a szellemiségét.

Azt reméltük – ismerve, hogy Axel Springer nem tűr meg semmiféle diszkriminációt, sőt megköveteli lapjaitól az objektivitást, és tág teret ad a polgári demokratikus eszmék kibontakozásának –, hogy ez az irányvonal tör magának utat Somogyb





A főszerkesztő magabiztossága természetes. A lap pártoktól független orgánum. A főszerkesztő dönti el, közli-e különféle pártemberek nyilatkozatait és állásfoglalásait. Esetleg üzletet köt velük: közli az esedékes felhívást, de cserébe információkat vár. (Ilyen ügylet eredményeként pattant ki a nevezetes kaposvári koalíciós botrány: a városházi tisztségek elosztása a pártok előzetes megállapodása alapján.) A lapot az önkormányzat sem befolyásolhatja, hiszen magáncég, amely csakis a tulajdonosnak tartozik számadással. A hírközlés objektivitására, pártsemlegességére senki sem figyel.

A szerkesztőségben nincsenek „demokratikus erők”: azok, akik ez év tavaszán ellenezték a springeresítést és bátran odamondogattak Bayer úrnak, azért tehették, mert már zsebükben volt a munkaszerződés az induló Mai Reggellel. Akik továbbra is a szerkesztőségben maradtak, már csak politikai múltjukra tekintettel is jobbnak látják, ha megalkusznak a kialakult helyzettel. Az Axel Springer cég pedig kínosan ügyel arra, nehogy az a vád érje, hogy politikai nyomást gyakorol egy idegen ország szerkesztőségének belső életére. Ezzel ugyanis a jó hírét kockáztatná. Az olvasót a lap olcsósága vonzza, hozzászokott a pártállam idején, hogy olyan az újság, amilyen. A papírja önmagában is hasznos: lehet bele tojást, zsíros kenyeret csomagolni, kibélelni a ládafiát, ablakot tisztítani, csákót hajtogatni belőle szobafestéskor, alágyújtani a tűzhelyet. Elbeszélgetni a kézbesítővel, megnézni a hírlapban, ki halt meg, kit ért baleset, ki lett gyilkosság áldozata… Különösen a falusi előfizetők gondolkodnak így. A legtöbben még mindig „hivatalos” lapnak, a közvélemény mértékadó orgánumának tekintik az időközben „magánújsággá” vált megyei napilapokat. Ez a titka annak, hogy az Isten sem menti meg őket attól, hogy a példányszámuk megmaradjon, sőt emelkedjen is.

Éppen ez, a „jólbevezetettség” vonzotta a Springert a privatizáláskor. (A Somogyi Hírlapnak 60 ezer előfizetője van!) A lényeg a németek számára a hirdetési bázis megszerzése, a monopolhelyzet megszilárdítása volt. Ehhez minden bizonnyal belátható időn belül hozzá fog járulni majd a kompatibilis komputerrendszer kiépítése, a regionális nyomdák fölállítása, a saját hírügynökség és lapterjesztés létrehozása. Arra számítanak, hogy a nyugati világcégek két-három év múlva üzleti megfontolásból a Springernél tartják majd legérdemesebbnek elhelyezni hirdetéseiket.

A mostani átmeneti helyzetben a főszerkesztő korlátlan hatalmat építhet ki magának beosztottjai felett. Hiszen tetteiért közvetlenül senki másnak nem tartozik számadással, mint magyarországi főnökének, Bayer Józsefnek, az AS–B igazgatójának. Ő pedig szabad kezet adott neki; „rendcsinálást”, dinamikus, határozott lépéseket vár el tőle.

Kercza doktor immár nagyobb úr, mint a pártállam idején volt. Hol van már az egykori gazda, a lap kommunista „szellemiségén” őrködő MSZMP-s pártapparátus, a diszkréten éber titkos ügyosztály, a piros szőnyeg fenyegető széle? A pártállam bizonyos fokú látszatpuritánságot követelt meg kádereitől, most azonban már semmi sem szabhat gátat a túlméretezett reprezentációnak. A továbbra is balkáni fizetésekért dolgozó beosztottak pedig döbbenettel szemlélhetik az Állatfarmból ismerős jelenetet: Mr. Jones házában Napóleon együtt mulat a német emberekkel…










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon