Skip to main content

Beszélő hetilap, 49. szám, Évfolyam 2, Szám 57

(Csendes János): Tisztelt Főszerkesztő úr!

(Inkei Péter): [Olvasói levél]

–efhá– [F. Havas Gábor]: Fenn az ernyő

Eörsi János: Egy magas szintű vitához

Interjú Surányi Györggyel, a Magyar Nemzeti Bank elnökével

–lt [Solt Ottilia]: Mi újság a vízlépcső körül?

Bauer Tamás: Fidesz–Antifidesz

(kőszeg): Szegedi gondolatok

Kövér László és Németh Zsolt a pártokról és a Fidesz–SZDSZ-viszonyról

E. J. [Eörsi János]: A megbízott és hivatala

Törvény egy állás jogáról

–eö– [Eörsi János]: …és ami egy helyben topog

–t [Solt Ottilia]: Szakszervezeti apróságok

Upor Péter: MTV: pályázgatunk, pályázgatunk?

Gyekiczki András: Bukarestből a Nap-hegyre

Láng György Géza: Ki gyanakodott volna egy rendőrtisztre?

Beke betört, majd belépett az SZDSZ-be

U. V.: A másik kulcs

solt: Rendőri hír

: Rendőr-szakszervezeti álláspont

(somogyi): Egy hivatalos magánlap, avagy a felsült panaszkodók

: Joseph von Ferenczy úr részére

Révész Sándor: Egy enyhén avantgárd úr és a sors keze

–iJ– [Eörsi János]: A biztos nyerő: Budapest

Vajna János: Az ellátás mint fegyver

Úti okmányok „másodlagos piaca” a Szovjetunióban

Holka László: You go, slavia?

Gyurovszky S. László: Változó szlovákiai közhangulat?

: Liberális polgármester Dunaszerdahelyen

Wojciech Maziarski: Tévedések végjátéka

Jane Dobija: Ássuk el a csatabárdot!

Pályi András: Polish Revolution

Timothy Garton Ash könyve a Szolidaritásról

Riecke Werner: Elveszett reformillúziók

Költségvetés 1991

[Tarr Péter]: Csak nézünk, mint a moziban…

Kovács Kristóf: Ó, az az énekes!

Eperjesi Ágnes: A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának második – és egyben utolsó – nyílt levele a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségéhez

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon