Skip to main content

Csak nézünk, mint a moziban…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tíz évvel ezelőtt még 17,4 millióan jártak évente Budapesten moziba, idén már csak mintegy 9 és fél millióan váltanak jegyet. Ez az egy lakosra vetített évenkénti 4,7-es mozilátogatás azonban még mindig duplája a nyugat-európai fővárosokénak. A következő években a látogatottság alighanem tovább csökken majdan és a jelenlegi moziingatlanok jó része moziként nem lesz gazdaságosan hasznosítható. A filmszínházak azonban több funkciót is betölthetnek: az üzleti pénzbevétel mellett kulturális értékterjesztők, de mint ingatlanok is komoly vagyont képviselnek. A lekötött 3,5 milliárd forintos ingatlanérték fölött műemlékjellege miatt több mozi képvisel pénzben kifejezhetetlen eszmei értéket is. Az 52 működő és 18 gazdasági okok miatt bezárt mozi már csak fiktív állami tulajdon.

33 mozit a Budapest Filmforgalmazó és Moziüzemi Vállalat üzemeltet, 26 pedig a kerületi IKV-kezelésében áll. Így az alapító jogán a kerületi önkormányzatok tulajdonának minősül. A fennmaradó 11-et más állami cég kezeli. Nekik az üzemeltető külön szerződésben kikötött bérleti díjat fizet.

A legnagyobb üzemeltető, a Budapest Film gazdálkodása az idén is nyereséges volt, annak ellenére, hogy sem a fővárosi, sem pedig a kerületi tanácsoktól nem kapott támogatást. A kulturális tárca dotációjának 32 milliós összege kevesebb, mint a vállalat által a központi kulturális alapba „giccsadóként” befizetett járulék. A vállalat üzemeltetői jogosítványait megosztva mára 30 potenciális konkurenssel nézhetnek szembe. Mindössze 12 mozi maradt a saját kezelésében, amivel a budapesti összbevétel 30-35%-át szerzi meg. Klasszikus versenytárgyaláson két és fél évvel ezelőtt adtak el először üzemeltetési jogot. Az eleve kedvezőtlen gazdasági adottságú 9 mozi közül mára – 2 kivételével – valamennyi bezárt. Tanulva ebből, legközelebb már csak komoly felújítási ígéretek ellenében, filmszakmai cégeknek és vállalati dolgozóknak adtak át filmszínházat. Jelenleg folyik az utolsó ilyen akció. A Budapest Film vagyonából kialakított „Privátmozi”-alapítvány kedvezményes hitelt ad filmterjesztésben érdekelt dolgozóinak a vállalkozások megindításához. Ez a megoldás önkormányzati körökben ellenérzéseket keltett. Pedig az egy évre kötött üzemeltetési szerződések az önkormányzatokat nem korlátozzák tulajdonosi jogosítványaik gyakorlásában. A viszonyok rendezése után a térítési díjak vagy a kerületi IKV-hoz kerülnek, vagy a majd megállapított új tulaj kasszájába. Mert valójában ez a nagy kérdés: a fővárosé, avagy a kerületé a mozi?

Az önkormányzati törvényben a mozitulajdon rendezésére két cikkely áll.

A VII. fejezet 63. paragrafusának első bekezdése a főváros egészét vagy a több kerületet érintő feladatokat és az ezzel kapcsolatos hatásköröket a fővárosi, míg a csak egy-egy kerületre kiterjedő feladatokat és hatásköröket a kerületi önkormányzatokhoz utalja.

A 107. paragrafus szerint a tanácsi alapítású közüzemi vállalatok vagyona annak az önkormányzatnak a tulajdonába kerül, amelyik az adott közüzemi vállalat alapítójának jogutóda. A Budapest Film mint a Fővárosi Tanács által alapított vállalat esetében tehát a tulajdonos a fővárosi önkormányzat.

A törvényből meglehetősen ellentmondásos összkép adódik. Miközben a mozik nagy része a kerületi önkormányzatok tulajdonába kerülő IKV-k kezelésében van, a Budapest Film – s ezáltal a főváros – több 100 milliós vagyona ugyancsak az IKV-kezelésű filmszínházakba épült be.

Eddig csak a legszűkebb szakmai körökben vetődött fel egy köztes idea. A kerületi önkormányzatok és a Budapest Film dolgozóinak tulajdonába átmenő vagyonrésszel alakított részvénytársaság gyakorlatilag működésképtelen lesz a résztulajdonosok érdekkülönbségei és az ebből fakadó redisztribúciós kényszerek nyomán.

Az egyik rendezési terv a főváros kezébe adná az egész várost vagy több kerületet kiszolgáló mozikat. Az ingatlanok másik hányada a kerületeké lehetne, azok további sorsáról saját hatáskörükben dönthetnének. Így mindkét fél kevesebb bevételhez jutna, viszont lehetne belőle finanszírozni.

Ha a problémát nem sikerül a készülő fővárosi törvényben feloldani, úgy már a következő hónapokban jog- és vagyonviták fenyegetik a hetente 200 ezer nézőt kiszolgáló mozihálózat normális működését.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon