Skip to main content

Tisztelt Főszerkesztő úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Örömmel vettük tudomásul, hogy a Beszélő november 10-i számában, a Gazdaság rovatban ismertetést közölt a közelmúltban lebonyolított 4 millió dolláros fogyasztásicikkimport-pályázatunkról. A tájékoztatás néhány adata azonban pontatlan, kérem, hogy olvasóink pontos informálása érdekében adjon helyet az alábbi kiegészítésnek:

Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakértőivel közösen kimunkált pályázat célja választékbővítés volt, ezért kerültek árukörébe olyan cikkek is, mint a tengeri hal (élő tengeri halról nem volt szó). A várhatóan jelentős túligénylésre és széles áruspektrumra való tekintettel született olyan döntés, hogy a pályázatokat postai úton kell benyújtani, és az értékelés sorsolással történik. Ez volt az egyedüli eljárás, amelynek versenysemlegessége ebben az úgyszólván csak „karácsonyi ajándékakcióban” vitán felül állt.

A pályázatok 16,0 millió USD értékre vonatkoznak, ebből 12,1 millió USD volt „első napi”, tehát október 17-i postabélyegzős. A sorsolással történő értékelésre október 26-án került sor dr. Lipták Anikónak, az állami közjegyzők Bajza utcai irodája munkatársának részvételével. A sorsolás 80 vállalat 106 pályázatának kedvezett, ezen belül a fogyasztási cikkek hagyományosan „nagy” importőrei, a Skála WT (3 pályázattal), a Délker (2 pályázattal), a Centrum, a Halért és az Ofotért mindössze 165 ezer dolláros behozatali lehetőséghez jutott (ami a meghirdetett 4 millió dollárnak mindössze 6,6%-a).

A pályázati kiírás eredménylista közzétételét nem ígérte, hanem csupán az elfogadott pályázatokra az importengedélyek október 29-től való kiadását. Az NGKM engedélyezési főosztálya ennek megfelelően október utolsó és november legelső napjaiban 3,7 millió dolláros behozatalt engedélyezett, további 0,3 millió dolláros import engedélyezését a pályázati engedélykérelmek hibás (pontatlan, hiányos) kitöltése néhány nappal lassította.

Tisztel főszerkesztő úr!

Kár, hogy munkatársuk bennünket nem tisztelt meg érdeklődésével, hiszen akkor nem találgatásokra alapozva, hanem a fenti információk birtokában tájékoztathatta volna az olvasókat.

Budapest, 1990. november 13.

Csendes János
főosztályvezető
(NGKM engedélyezési főosztály)


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon