–laki–, –szeg [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Jelentse fel, mi leközöljük!


Az Alvámos feljelentette a Fővámost. Tette ezt úgy, ahogy illik. Leírta, amit ilyenkor szokás –eltussolás, pia, nők –, majd elküldte a Fővámos felettesének, na meg a sajtónak, jelesül a Beszélőnek. Gyakori eset, szóra sem érdemes, egy olyan országban, ahol az ügyek ilyen bonyolítása régi népi játék. A Beszélő hetekig habozott, közölje, ne közölje a levelet: „Nem szívesen feketítünk be bárkit is azért, mert véletlenül útjába akadtunk valakinek, akit személyes sérelmei sarkallnak.”

Habozott tehát a Beszélő, majd döntött: „Most azonban kivételt teszünk…” – s leközölték az Alvámos levelét.

Miért a döntés, hogy most kivételesen feketítenek?

Ha azt hiszed, kedves olvasó, azért, mert a Beszélő riportere heteket töltött az Alvámos említette helyszíneken, hogy poros lett a kabátja a levéltárakban s a titkos irattárakban a nagy igyekezettől, tévedsz. Ha úgy gondolod, azért tárják eléd az Alvámos állításait, mert felkeresték a Fővámost, és az töredelmes beismerő vallomást tett, vagy azért, mert a Fővámos felettese megerősítette az Alvámos állításait, akkor csalódnod kell. Hogy egy vaskos dossziét töltenek meg a Fővámos viselt dolgait bizonyító dokumentumok, és csak tapintatból nem szellőztetik, akkor rosszul gondolod.

Az ok egészen más. Azért adnak helyet Alvámos levelének, mert Fővámos óvatlanul és a Beszélő megkérdezése nélkül „arcpirító nyilatkozatot adott a HVG-nek”. Ebben mindenféle, a Beszélőnek ellenszenves kijelentéseket tesz, továbbá nem tesz, hanem „legfőképpen hallgat arról, hogyan szolgálta fenntartások nélkül a Vám- és Pénzügyőrség a politikai rendőrséget”. Nem említi, hogy a vámosok lelkesen házkutattak és elkoboztak. Pedig Fővámos már akkor is ott volt mint Helyettes Fővámos, vagyis feltehető, hogy vaj van a fején: „Talán ő maga szignálta a nevetséges házkutatás elleni panaszunk elutasítását.”

Tisztelt olvasó, sietve közlöm, nem vagyok Fővámos barátja, rokona, továbbá (érdemeimet elismerendő) tudatom, hogy nekem is turkáltak a kedves vámosok a bőröndömben és a nadrágomban a régi szép időkben. Ez azonban egy dolog. Az pedig egy másik, hogy egy magát szociálliberálisnak valló, a régi Beszélő nevét viselő lap csak azért adott helyt egy feljelentésnek, mert az egy olyan embert támad, akit a szerkesztők nem kedvelnek.

Megkockáztatok egy erős kijelentést: ilyet demokrata nem tesz.

Jobb lenne, ha a Beszélő nagy betűkkel kinyomtatná: feljelentéseket nem közlünk. Ha valakiről közlünk valamit, előbb megkérdezzük az érintettet. Csak annak adunk helyt, amiről bebizonyosodott, hogy igaz.

–laki–

Kedves szerzőnk és barátunk, Laki Mihály megszívlelendő módon ró meg bennünket azért, mert közöltük dr. Kardos Csaba egykori vámtiszt dr. Balogh György pénzügyőr vezérőrnagyról írt „feljelentő” levelét, és a leírtakat nem ellenőriztük. Ez utóbbi azonban nem áll.

Érdeklődtünk, és megtudtuk: Balogh György szellőztette a múlt évben, hogy a kormány az autóvámok felemelésére készül. Beszédességéért fenyítésben részesült, de karrierjét ez nem törte meg. Megtudtuk, hogy sporttársai ma is úgy vélik, a vitorlázó Balogh mindig előre tudta, melyik sportoló fog lebukni a vámon. A lebukottak azonban nem voltak feltétlenül elveszett emberek. Az arra érdemesek megúszhattak a büntetést, ha hajlandók voltak elbeszélgetni az állambiztonság munkatársaival, és vállalták velük az együttműködést.

Az 1986-os autóbaleset könnyen ellenőrizhető, és egyébként is közismert tény. Ugyancsak tény a balesetet szenvedett hölgy kitüntetése.

Az italozási sztorit valóban nem ellenőriztük. Az általánosból – az igen általánosból – következtettünk az egyesre, ami megengedhetetlen mind a tudományban, mind az etikában. Viszont az állambiztonság és a pénzügyőrség összefonódása dolgában az egyesből – sok-sok egyesből – következtettünk az általánosra. Így dr. Balogh részességének feltételezése megfelel a statisztikus bizonyítás szabályainak.

–szeg

• Visszabeszélő