Skip to main content

Csacsi öreg tábornokunk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Horváth József megrögzött füllentő. Emlékezhetünk: még a Duna-gate ügy előtt, kissé megbicsakló hangon ugyan, de belemondta a tévé kamerájába, hogy e sorok írójának a telefonját, Isten őt úgy segélje, nem hallgatják le. Utóbb pirulhatott, mert, puff, épp erre a lehallgatásra került elő közvetlen bizonyíték.

Már nyugdíjasként a Pesti Hírlapnak azt nyilatkozta, azért volt szükség meg tavaly novemberben, decemberben is telefonlehallgatásra és levélfelbontásra, mert értesültek róla, hogy az ellenzék behatolásra készül a Belügybe. Ha értesült róla, megint többet tudott, mint maga az ellenzék, mert számomra bizony olyan váratlan volt Végvári jelentkezése, hogy kezdetben egy szavát sem hittem el.

A Népszabadság szerdai 15-i számában közölt emlékirat-szemelvényben egyszerre két újdonsággal hozakodik elő. Az egyik az, hogy a belső elhárítás pontosan ismerte a szamizdat-előállítás technikai folyamatát. Ezt kézből cáfolja a tábornok slapaja, Zólyomi Tamás, aki Árnyékvilág című könyvében elbeszéli, hogy még 1987-ben is mintegy 200 belügyes akciója kellett hozzá, hogy Demszky Gábor egyetlen nyomdáját felkutassák.

Az igazi nagy dobás azonban, afféle vérbeli elhárítós dezinformáció (amely talán még ma is alkalmas rá, hogy az érzékenyebb kedélyeket megzavarja), a másik állítás. Eszerint „a szamizdatírások 10-15%-a a belső elhárítás inspirálására született meg”, minthogy a szamizdatszerzőket „mérlegelési hajlamuk” révén befolyásolhatták.

Említett Pesti Hírlap-beli interjújában az extábornok azt fejtegette, hogy ő alapjában véve már a hetvenes évek végétől azt gondolta, amit Kis János a nyolcvanas évek közepén leírt. Nyilvánvaló, hogy a Társadalmi Szerződésben megmutatkozó „mérlegelési hajlam” sehonnan máshonnan nem származhatott, csakis a Belügy sugallatából.

Nem a filozófusok fedezik fel az új eszméket, hanem a rendőrök.

Jövendő filozófusai: hallgassátok le a belügyeseket.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon