Horváth József megrögzött füllentő. Emlékezhetünk: még a Duna-gate ügy előtt, kissé megbicsakló hangon ugyan, de belemondta a tévé kamerájába, hogy e sorok írójának a telefonját, Isten őt úgy segélje, nem hallgatják le. Utóbb pirulhatott, mert, puff, épp erre a lehallgatásra került elő közvetlen bizonyíték.
Már nyugdíjasként a Pesti Hírlapnak azt nyilatkozta, azért volt szükség meg tavaly novemberben, decemberben is telefonlehallgatásra és levélfelbontásra, mert értesültek róla, hogy az ellenzék behatolásra készül a Belügybe. Ha értesült róla, megint többet tudott, mint maga az ellenzék, mert számomra bizony olyan váratlan volt Végvári jelentkezése, hogy kezdetben egy szavát sem hittem el.
A Népszabadság szerdai 15-i számában közölt emlékirat-szemelvényben egyszerre két újdonsággal hozakodik elő. Az egyik az, hogy a belső elhárítás pontosan ismerte a szamizdat-előállítás technikai folyamatát. Ezt kézből cáfolja a tábornok slapaja, Zólyomi Tamás, aki Árnyékvilág című könyvében elbeszéli, hogy még 1987-ben is mintegy 200 belügyes akciója kellett hozzá, hogy Demszky Gábor egyetlen nyomdáját felkutassák.
Az igazi nagy dobás azonban, afféle vérbeli elhárítós dezinformáció (amely talán még ma is alkalmas rá, hogy az érzékenyebb kedélyeket megzavarja), a másik állítás. Eszerint „a szamizdatírások 10-15%-a a belső elhárítás inspirálására született meg”, minthogy a szamizdatszerzőket „mérlegelési hajlamuk” révén befolyásolhatták.
Említett Pesti Hírlap-beli interjújában az extábornok azt fejtegette, hogy ő alapjában véve már a hetvenes évek végétől azt gondolta, amit Kis János a nyolcvanas évek közepén leírt. Nyilvánvaló, hogy a Társadalmi Szerződésben megmutatkozó „mérlegelési hajlam” sehonnan máshonnan nem származhatott, csakis a Belügy sugallatából.
Nem a filozófusok fedezik fel az új eszméket, hanem a rendőrök.
Jövendő filozófusai: hallgassátok le a belügyeseket.
- Visszabeszélő [5]