Skip to main content

Párbaj készülődik?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő július 21-ei számában Vág Veronika az utolsó oldalon megjelentetett vehemens levelében a visszarendeződés kirívó példájaként említi meg, hogy más felsőoktatási intézmények között a szegedi bölcsészkaron is „sztálinista kádereket” vesznek át a Párttörténeti Intézetből, illetve a Pártfőiskoláról, tanszékenként esetleg négyet-ötöt is. Sőt alkalmanként „maga a dékán utasította a tanszékvezetőket az új kollégák alkalmazására.”

Noha nem ismeretes előttem az említett pártintézményekben dolgozó „sztálinisták” aránya (csupán annyit jegyeznék meg félénken, hogy ismerek olyat, aki nem az, s talán nem a munkahely, hanem a végzett munka, a publikált kutatás minősít), most mégsem a sommás ítélkezést kérem számon Vág Veronikától, hanem a puszta tényeket.

Mivel kari köztudomásra az említett események nem jutottak, kétlem, hogy egyáltalán igazak lehetnek, hiszen az érvényes szabályzatok szerint titokban senkit sem lehet alkalmazni (csakis testületi döntések, szavazások eredményeképpen), arról nem is szólva, hogy a dékán egyáltalán nem utasíthatja a tanszékvezetőket ilyesmire. Megjegyzem, egyes történeti tanszékeknek összesen nincsen öt oktatójuk, s ez a körülmény legalábbis feltűnővé tenné a nagyarányú szaporulatot.

Ezek után a szegedi bölcsészkar jóhíre érdekében is arra kell kérnem Vág Veronikát, hogy vagy az eset szereplőit, vagy – ha azokat nem tudja – legalább a párbajsegédeit nevezze meg.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon