A Beszélő július 21-ei számában Vág Veronika az utolsó oldalon megjelentetett vehemens levelében a visszarendeződés kirívó példájaként említi meg, hogy más felsőoktatási intézmények között a szegedi bölcsészkaron is „sztálinista kádereket” vesznek át a Párttörténeti Intézetből, illetve a Pártfőiskoláról, tanszékenként esetleg négyet-ötöt is. Sőt alkalmanként „maga a dékán utasította a tanszékvezetőket az új kollégák alkalmazására.”
Noha nem ismeretes előttem az említett pártintézményekben dolgozó „sztálinisták” aránya (csupán annyit jegyeznék meg félénken, hogy ismerek olyat, aki nem az, s talán nem a munkahely, hanem a végzett munka, a publikált kutatás minősít), most mégsem a sommás ítélkezést kérem számon Vág Veronikától, hanem a puszta tényeket.
Mivel kari köztudomásra az említett események nem jutottak, kétlem, hogy egyáltalán igazak lehetnek, hiszen az érvényes szabályzatok szerint titokban senkit sem lehet alkalmazni (csakis testületi döntések, szavazások eredményeképpen), arról nem is szólva, hogy a dékán egyáltalán nem utasíthatja a tanszékvezetőket ilyesmire. Megjegyzem, egyes történeti tanszékeknek összesen nincsen öt oktatójuk, s ez a körülmény legalábbis feltűnővé tenné a nagyarányú szaporulatot.
Ezek után a szegedi bölcsészkar jóhíre érdekében is arra kell kérnem Vág Veronikát, hogy vagy az eset szereplőit, vagy – ha azokat nem tudja – legalább a párbajsegédeit nevezze meg.
- Visszabeszélő [6]