Skip to main content

Beszélő hetilap, 32. szám, Évfolyam 2, Szám 35

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Csacsi öreg tábornokunk

(Dr. Kenesei István): Párbaj készülődik?

(Vég Gábor): Ki a mumus?

(Rajnai Ervin): Az „egyszerű-nagyszerű” emberekről

Solt Ottilia: Nem tudok mit mondani

Eörsi János: Egy kacsa nyomában

Diósgyőri Gépgyár

Vajna János: Változatok német témákra

Solt Ottilia - –szeg–efhá–lt– [Kőszeg Ferenc–F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: Párhuzamos interjúk

Két politikus asszony Erdélyből

[Barcsi János]: Ikerházasság Szerbiában

–lt– [Solt Ottilia]: Emlékezés a ’68-as Prágára

Szilágyi Sándor: A Rácz-jelenség

nwa [Nagy W. András]: Újjászületnek augusztusban?

Vállalati tanácsok, munkástanácsok

Tar Sándor: Érzelmes történet

Gy. A. [Gyekiczki András]: Leányvállalati kesergő

Lukács János: A gazdaság demokratizálásának útjai

A magyar munkavállalói részvénytulajdon esélye

F. Havas Gábor: Népjóléti terepszemle

Surján Miskolcon

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: A lakásügy Kolhaas Mihálya

–efhá– [F. Havas Gábor]: Minden ország menekültje menjen saját hazájába

Deák Péter: Változatlan hadsereggel?

Kondor Lajos: Nemzetközi együttműködés – nemzeti biztonság

Csányi Kinga: „Itt az ideje, hogy az irodalom tisztán irodalmi funkcióit töltse be”

(Gadó): Ki indított támadást és ki hangolja össze?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon