Skip to main content

Minden ország menekültje menjen saját hazájába

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nemrégiben a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalától körlevelet kapott valamennyi helyi tanács, amelyben tudatják velük, hogy „A kritikus pénzügyi helyzet miatt f. év augusztus 1. napjától további intézkedésig a Letelepedési Alap terhére támogatás nem adható, ez iránti kérelem nem fogadható el.”

Az intézkedés elsősorban azokat az erdélyi menekülteket sújtja, akik a mindenáron maradi erkölcsi imperatívuszát nem hajlandók magukra nézve kötelezőnek elfogadni, akiknek nincs türelmük kivárni a román gazdaság- és kisebbség politika jobbra fordulását, akik „a majdcsak lesz valahogy” vigaszát nem tekintik igazán biztató perspektívának, és ezért dacolva a népnemzeti megvetéssel az újabb időkben is veszik maguknak a bátorságot az áttelepüléshez.

Úgy látszik, Antall úr nagy vihart kavart kijelentése, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát, valóban szó szerint értendő, és a materiális vonatkozásokat semmilyen módon nem érinti.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon