Skip to main content

Létminimum – most

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az ÚJCSAKÖ számításai


Az Újpesti Családsegítő Központ számításai szerinti létminimum 1990 júliusában


Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma

összesen

egy főre

Egyedülálló nő

8301 Ft

 8 301 Ft

8301,0 Ft

Egyedülálló férfi

8331 Ft

 8 331 Ft

8331,0 Ft

Anya+1 gyerek

6897 Ft+5588 Ft

12 515 Ft

6242,5 Ft

Házaspár

6927 Ft+6897 Ft

13 824 Ft

6912,0 Ft

Házaspár+1 gyerek

6521 Ft+6491 Ft+5182 Ft

18 194 Ft

6065,0 Ft

Anya +2 gyerek

6491 Ft+2X5182 Ft

16 855 Ft

5618,0 Ft

Házaspár+2 gyerek

6365 Ft+6336 Ft+2X5027 Ft

22 755 Ft

5689,0 Ft

Házaspár+3 gyerek

6258 Ft+6228 Ft+3X4919 Ft

27 246 Ft

5449,0 Ft


A magyar típuscsalád (házaspár+2 gyermek) létminimuma 22 755 Ft. Az ennek megfelelő havi jövedelemhez az augusztustól (?) megemelt összegű családi pótlék 4400 Ft-tal járul hozzá. Az anya keresetét 5583 Ft-nak feltételezzük, ami a legmagasabb még adómentes nettó jövedelem. Így a létminimum eléréséhez az apának 12 772 Ft nettó, azaz 18 000 Ft bruttó jövedelemmel kell rendelkeznie. Sajátos paradoxonnak tartjuk, hogy az év elején megfogalmazott MDF-programban még a létminimum adómentessége melletti harcos kiállásról olvashattunk – viszont abban az esetben, ha az év hátralévő részében 5%-nál nagyobb lesz az árszínvonal emelkedése a létminimum szintjén, s ez eléggé valószínű, a létminimum 6000 Ft fölé emelkedik, s ez a létminimum megadóztatását jelenti.

A Németh-kormány a hivatalos létminimumot az 1989. év végi rendeleteiben (lakbér-kiegészítés, kamatadó) 4300 Ft-ban állapította meg. A KSH újonnan kinevezett elnöke Dr. Vukovich György 1990 júliusában tett nyilatkozatában az 1989-es létminimumot 4540 Ft-ban jelöli meg. Az Újpesti Családsegítő Központ 1990 júliusában számított 5689 Ft-os létminimuma a Németh-kormány által a szociálpolitikai gyakorlatban ma is használatos 4300 Ft-os létminimum szintjéhez képest 32,3%-os, a KSH tavalyi létminimumához képest 25,3%-os minimális megélhetési költségnövekedést mutat ki.

A házaspár+2 gyerek háztartásban az egy főre jutó létminimumból a családi pótlék fedezi

1985-ben a                  27,9%-ot

1986-ban a                  27,4%-ot

1987-ben a                  27,1 %-ot

1988-ban a                  37,2%-ot

1989-ben a                  37,5%-ot

1990. I. hó a                46,2%-ot

1990. VIII. hó a           38,7 %-ot (várható)

Nemcsak a szociális juttatások értéke csökkent drasztikusan, mérséklődtek a minimálbérek is. Ezt mutatja alábbi táblázatunk:

A minimálbérek csökkenése


Minimálbér jelenleg

   4800 Ft,

  az egy főre jutó létminimum

     84,3%-a

Minimálbér – Antall-kormány*

   5100 Ft

  az egy főre jutó létminimum

     89,6%-a

Minimálbér – MSZOSZ*

   5600 Ft

  az egy f őre-jutó létminimum

     98,4%-a

Létminimum – ÚJCSAKÖ

   5689 Ft

  az egy főre jutó létminimum

   100,0%-a

* A tárgyaló felek nyilvánosságra hozott javaslatai az Országos Érdekegyeztető Tanács augusztusi tárgyalására.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam szociális törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben.































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon