Mezei György

Nyomtatóbarát változat

Jelenleg a főváros költségvetésének 1,25 százalékát költi segélyezésre. Nézzük, meg, hogy az elmúlt években a lakosság hány százaléka részesült a különböző segélyekből:

Segély formája___________           1986        1987        1988        1989
rendkívüli szociális segély                1,94         2,18         1,71         2,71

rendszeres szociális segély               0,14         0,14         0,13         0,13

rendkívüli nevelési segély                 1,20         1,59         2,09         2,29

rendszeres nevelési segély               0,23         0,36         034          0,70

összesen                                         3,51         4,27         4,47         5,83

A négy segélyformában részesülők arányszámait mechanikusan összeadtuk, és így kaptuk meg az „összesen” sort, noha tudjuk, hogy a tanácsi segélyezési gyakorlatban előfordul, hogy ugyanaz a személy többfajta segélyt is kap.

Minthogy a négy alapvető segélytípus a munkaképteleneket, nyugdíjasokat és a gyerekes családokat is érinti, érdemes megnézni azt is, hogy az érintett népességcsoportok hány százaléka részesül belőlük.

Segély formája_______                    1986        1987        1988        1989
szociális segélyben
részesülők a nyugdíjas
korúak százalékában                        8,49         9,51         7,58         11,67

rendszeres és rendkívüli
nevelési segélyben
részesülők a kiskorúak
százalékában                                   7,90         10,84       14,72       16,71

A nyugdíjminimum, hasonlóan a bérminimumhoz, az elmúlt években soha nem érte el a létminimumot (annak kb. 75-80%-a), a rendszeres szociális segélyt pedig a nyugdíjminimumhoz igazítják, hogy azok, akik munkaképességük elvesztéséig nem szereztek nyugdíjjogosultságot, ne kerülhessenek előnybe azokkal szemben, akik megszerezték. A társadalombiztosítási rendszer súlyos működési zavaraira utal, hogy 1989-ben a kisnyugdíjasoknak már csaknem a felét részesítették segélyben. A szociális segély tehát igen jelentős mértékben tölt be nyugdíj-kiegészítő funkciót. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a nyugdíjasok igen nagy hányada – számításaink szerint 1990-ben a fővárosi nyugdíjasok 28,6%-a – kap létminimum alatti nyugdíjat. A segélyjogosultság egyedi elbírálása és a segély kifizetésével járó adminisztráció rendkívül munka- és költségigényes, ráadásul soha nem igazságos. Ezért érdemes fontolóra venni olyan normatív szabályok alapján folyósított járadék bevezetését, amely a létminimum alatti nyugdíjakat automatikusan a létminimum szintjére egészíti ki.

Ma a Budapesten élő 526 ezer nyugdíjasból kb. 150 ezer kap létminimum alatti nyugdíjat, amit átlagosan havi 622 Ft-os fővárosi nyugdíjpótlékkal lehetne a létminimumra kiegészíteni. Ez 93,5 millió forintos havi és 1,1 milliárd forintos évi kiadást jelentene, ami a főváros 1990. évi várható kiadásainak az 1,5 százalékát tenné ki. (A nyugdíjpótlék a négy segélyfajta közül csupán egyet tehermentesítene, azonban nem váltaná ki teljes egészében, mert a rendkívüli szociális segély így tölthetné be igazán az eredeti rendeltetését: a váratlanul előálló krízishelyzetek megoldásához nyújtana segítséget.)

A rendszeres nevelési segélyt is fokozatosan át lehetne alakítani olyan normatív alapon folyósított járadékká, amely a gyermeket nevelő szegény családok jövedelmét a létminimumra egészítené ki. A Németh-kormány Szoc. és Eü. Minisztériumának egyik utolsó intézkedése tulajdonképpen már előkészítette ezt a lépést, hiszen a mindenkori családi pótlék százalékában határozta meg a rendszeres nevelési segély minimális összegét. Ha törvényi garancia biztosítaná, hogy a családi pótlék fedezze a gyermekek mindenkori létminimumának 40%-át, akkor ez a rendszeres nevelési segéllyel kiegészülve a létminimum 55-60%-át tenné ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermeknevelési költségekhez való hozzájárulásnak ez a mértéke általában lehetővé teszi, hogy a létminimum alatt élő családok jövedelme elérje a létminimumot.

Jelenleg a fővárosi gyerekek 3,8 százaléka részesül rendszeres nevelési segélyben, ugyanakkor a KSH 1987-es jövedelemfelvétele szerint a városokban a gyermekek 28%-a él a létminimum alatt. Ez azt jelenti, hogy kb. a hétszeresére kellene növelni a rendszeres nevelési segélyben részesülők körét ahhoz, hogy a gyermeket nevelő családok a fővárosban garantáltan a létminimum szintjén éljenek. Ehhez 980 millió forintra, vagyis a főváros idei költségvetési kiadásainak az 1,3 százalékára lenne szükség.

Ha tehát a javaslatnak megfelelően Budapesten bevezetnék a javasolt két normatív járadékot, de emellett eredeti tűzoltó funkciójukat visszanyerve megmaradnának a korábbi segélyezési formák is (kivéve a rendszeres nevelési segélyt), akkor ez a következőképpen érintené a főváros költségvetését:

rendszeres nyugdíjpótlék                  1,50%

rendszeres nevelési járadék              1,30%

rendszeres szociális segély               0,13%

rendkívüli szociális segély                 0,15%

rendkívüli nevelési segély                 0,15%

összesen                                         3,23%

Mivel jelenleg a költségvetés 1,25 százalékát fordítják segélyezésre, a költségvetés 2%-os emelésével a létminimum szintjére lehetne kiegészíteni a nyugdíjasok és a gyermeket nevelő családok jövedelmét.

• A létminimum alatt