Skip to main content

Segélyesély

Vissza a főcikkhez →


A rendszeres szociális segély folyósításáról egy 1969-es rendelet intézkedik. Adható: munkaképtelenség, 67%-os munkaképesség-csökkenés esetén vagy nőknél 65 év, férfiaknál 70 év – vagyis 10 évvel a nyugdíjkorhatár – fölött. (A férfiak adagos életkora 1988-ban 65,11 év.) A munkaképtelenségen kívül a tartásra kötelezett hozzátartozók hiányát is feltételül szabja meg a rendelet. Összegét a mindenkori özvegyi nyugdíjminimumhoz köti (1990. augusztus 1-jétől ez 4400 Ft).

„Rendkívüli szociális segélyben lehet részesíteni azt a 18. életévét betöltött személyt, akinek megélhetése veszélyeztetve van, és anyagi helyzetének átmeneti javítása más módon nem biztosítható. Elsősorban azt kell támogatni, akinek a jövedelme létfenntartásához nem elégséges…”

Az egy alkalommal kifizetett rendkívüli segély összege a rendszeres szociális segély összegénél nem lehet magasabb, s egy naptári évben legfeljebb hat alkalommal adható. A segély összege évente összesen 26 400 Ft lehet.

Annak ellenére, hogy a rendelet sokkal tágabb körben engedi meg a folyósítást, a kerületi tanácsok túlnyomórészt kisnyugdíjasok támogatására használták e segélyformát. Az utóbbi időben tűnt fel a tanácsi szociálpolitikai osztályok gyakorlatában az aktív korúak segélyezésének lehetősége – munkanélküli, de a munkanélküli-segélyben még nem részesülő, elhúzódó leszázalékolási eljárásban jövedelem nélkül maradt, valamint börtönből rabkeresmény nélkül szabaduló embereknek fizettek ilyen címen pénzt. 1988-tól jelzik a tanácsok, hogy az ügyfélfogadáson kétkeresős, de alacsony jövedelmű, megélhetési gondokkal küszködő családok is megjelentek, de ezeket a kérelmezőket szinte kivétel nélkül eltanácsolták.

Rendszeres nevelési segélyt állapíthat meg a gyámhatóság, ha a gyermek nevelésére egyébként alkalmas szülő és a családban élő más, tartásra köteles hozzátartozók jövedelmének együttes összegéből kiszámított egy főre jutó jövedelem – önhibájukon kívül – nem éri el a mindenkori legmagasabb összegű saját jogú nyugdíjminimumot, és emiatt a gyermek fejlődése veszélyeztetve van. (A nyugdíjminimum 1990. augusztus 1-jétől 4600 Ft.)

A rendszeres nevelési segély összegét utoljára 1990-ben szabályozták. Minimuma a családi pótlék havi összegének a fele, vagyis augusztus 1-jétől 1150 Ft.

A rendkívüli nevelési segély folyósítása nincs jövedelemhatárhoz kötve, összegét szintén 1990-ben szabályozták utoljára. Az egy alkalommal adható segélyminimum jelenleg szintén a családi pótlék fele. Az egy főre kifizethető összeg maximuma – a családi pótlék háromszorosa – jelenleg 6900 Ft. Elsősorban gyermekintézmények – óvoda, iskola, illetve védőnő – javaslatára fizettek a tanácsok ilyen segélyt. Ha a szülő saját maga kérte a tanácstól, akkor sokszorosított segélykérőlapot kellett kitöltenie, s a gyermekintézménytől javaslatot kellett vinnie, valamint jövedelemigazolást kellett beszereznie.

Minden segély megállapításáról – elutasításáról – határozatot kell hozni a tanácsnak, ami ellen fellebbezni lehet.
















Megjelent: Beszélő hetilap, 41. szám, Évfolyam 2, Szám 48


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon