Skip to main content

Létminimum most

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma (Ft)

Összesen (Ft)

Egy főre (Ft)

Egyedülálló nő

12 029

 

12 029

Egyedülálló nyugdíjas nő

  9 623

 

  9 623

Egyedülálló férfi

12 053

 

12 053

Egyedülálló nyugdíjas férfi

  9 642

 

  9 642

Anya + 1 gyerek

9598 + 7806

17 404

  8 702

Házaspár

9622 + 9598

19 220

  9 610

Nyugdíjas házaspár

7698 + 7678

15 376

  7 688

Házaspár + 1 gyerek

8944 + 8919 + 7128

24 991

  8 330

Anya + 2 gyerek

8919 + 2 x 7128

23 175

  7 725

Házaspár + 2 gyerek

8703 + 8678 + 2 x 6887

31 155

  7 789

Házaspár + 3 gyerek

8539 + 8514 + 3 x 6723

37 222

  7 444


Újabb 900 forinttal nőtt az elmúlt hónaphoz képest egy négytagú család minimális megélhetési költsége. Az átlagos bérkiáramlást figyelembe véve, a társadalmi juttatások átlagos növekedésével számolva, az idei évben 20%-os béremelést kiharcoló munkás, aki az elmúlt év december végén még a létminimum szintjén élt, elmondhatja, hogy mostani jövedelme 1955 forinttal marad el a létminimumtól. Ez azt jelenti, hogy fél év alatt jövedelme 62%-kal távolodott a létminimumtól, ami egy négytagú család esetében több mint 5 napi éhezést jelent, vagy 48 nm-es lakásának fenntartási költségeit 40%-ban nem tudja kifizetni.

A 2570 Ft-os gyermekenkénti családi pótlék az elmúlt fél év alatt közel 20%-ot vesztett vásárlóértékéből a létminimum szintjén.

Az átlagosnál nagyobb mértékben növekedtek az elmúlt fél évben a háztartási gépek beszerzési árai (154,4%), a lakberendezési tárgyak (153,4%), illetve a lakásfenntartás költségei (149,9%); legcsekélyebb mértékben a csecsemő- és gyermekruházati termékek árai növekedtek (107,8%).

Tragikusnak tartjuk, hogy egyre több önkormányzat jut abba a helyzetbe, hogy a létminimum alattiak segélyezését nem tudja felvállalni, mert az év első felében már elfogyott segélyezési kerete. A helyi szociális feszültségek számos településen kezelhetetlenné váltak az elmúlt hetekben, ha figyelembe vesszük, hogy a növekvő munkanélküliség mellett csökén az ellátásban (munkanélküli-járadékban, -segélyben) részesülő munkanélküliek aránya, illetve folyamatosan növekszik a létminimum alatt tengődő családok száma; láthatjuk, hogy a társadalomban egyre növekszik a leszakadt csoportok súlya. A társadalmon kívül rekedtek szociális problémáinak kezelésére egyre több helyen válik alkalmatlanná a helyi szociális ellátó rendszer.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Újpesti Családsegítő Központ













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon